Régi új világ

Hol van már az az idő, amikor arról szóltak a hírek, hogy öröklakást kaptak az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok tisztjei?! Ma már másról szólnak a hírek, mások a tabutémák, mások a kódjelek is. S azzal sem akar már senki megetetni bennünket, hogy „miénk a gyár, magunknak építjük” (Igaz, helyette azt sem plakátolják ki, hogy „másoké már a gyár, másoknak javára tették tönkre”.) Valamikor, még a ’90-es évek elején, megmagyarázták nekünk, hogy míg a szocializmusban a kapun belül volt, addig a kapitalizmusban kapun kívül van a munkanélküliség. Csakhogy mára már eltűnt a kapu…
Nincs már a történelem tankönyvekben hájas, büdös burzsujról szó, aki mást sem tud, csak kizsákmányolni. Új bűnössé az állam lépett elő, amely juszt sem gondoskodó, ellenben rossz gazda. (Jöhet a végkiárusítás, mintha szezonvége lenne…) Az öt- és hároméves tervek helyett ma az egyszer (sem) használatos, eldobható kampány- és kormányprogramokat nyögjük, a vas és acél országából „az ócskavas a cél” országa lettünk. A proletárdiktatúra a munkásosztály önuralma – hangzott régen a tiltott politikai vicc. Ma pedig már nincs munkásosztály, s az önuralmunk is egyre kevesebb.

Régen egyenlőségről beszéltek, aztán voltak közöttünk egyenlőbbek. A mai nagy érték a szabadság. (És vannak közöttünk szabadabbak...) Régen, bár nem volt igaz, de azt mondták, hogy legfőbb érték az ember. Ma ugyan nem hangoztatják, de igaz, hogy a legfőbb érték a profit, s az ember pedig ebben egy minél kisebbre zsugorítandó költségvetési tétel. A nagy iparosítás idején az embereket a faluról bezavarták a városba, most meg már az országból akarják kizavarni őket. (Miközben tanulmányok készülnek arról, hogy a tb- és nyugdíjpénztár összeomlásának megakadályozására miként lehetne, már középtávon, milliós nagyságrendben betelepíteni más nemzethez tartozókat, a mi hazánkba.) De hát már Bástya elvtárs is megmondta, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Most meg a nemzet helyzete fokozódott le… Lényegében átnevelő táborrá tették az állampárt idején Magyarországot, és azzá vált ma is. Akkor természetesen mások voltak az eszközök, más volt a durva kényszernek, a manipulációnak és az információhiánynak az aránya is.

Nagyon észnél kell lennünk ahhoz, hogy jól tudjunk alkalmazkodni, hogy ne legyünk önfeladók, hogy legyen jövőnk, s öntudatos magyarként itt tudjanak boldogulni gyermekeink és unokáink. Néhány alapigazsággal tisztában kell lennünk. Például azzal, hogy ne zálogosítsuk el házainkat, s hogy a földet magyar kézben kell tartanunk. Ellenkező esetben a leszármazottaink lába alól szó szerint ki lesz húzva a talaj!