Rezsicsökkentés

Azt hiszem a rezsicsökkentésről mindenki halott, hiszen valamennyiünket közvetlenül érint. Nagyjából annyit jelent, hogy miután még 2010-ben a lakossági közüzemi díjakra ármoratóriumot vezettek be, az idén január elsejétől tíz százalékkal csökkentették a lakossági gáz, villamosenergia és távhő árát. Július elsejétől pedig újabb hullámban a szemétszállítás, a PB-gáz, a csatorna- és vízdíj lesz tíz százalékkal alacsonyabb. A kéményseprés rezsióradíját pedig négyezer forint helyett kétezer forintban maximálják.

No most pedig jöhet mindennek az értelmezése. A családok vállára nehezedő anyagi terhek könnyítésének hálaénekétől a hangos károgásokig, huhogásokig és egyéb állathangokig elég széles skálán. Az elmúlt 10–20 évben megszokhattuk, hogy még a számoknak is nem helyi- hanem sokkal inkább politikai értéke van. (Annak a gyomra és főleg az agya, aki matematikát tanult az egyetemen, ezt elég nehezen veszi be, a politológus hallgatók, kommunikáció szakosok viszont minden bizonnyal ehhez vannak szokva.) Ennek ellenére talán tényként elfogadható, hogy ez a rezsicsökkentés egy átlagosnak mondható család esetében évente 90–95 ezer forintos megtakarítást eredményez. Van, aki azt mondhatja: jól jön ez a kis pénz, veszek belőle egy energiatakarékos mosógépet, hogy még többet spórolhassak. Másokat viszont ez a teljes anyagi ellehetetlenüléstől menthet meg.

S hogy mit eredményez a rezsicsökkentés hosszú távon? Az erre való – sokszor az egy oldalon állóktól is egymásnak ellentmondó – válaszok igazolják nekem, hogy nem egzakt tudomány a közgazdaságtan…

Elképzelhető, hogy esetleg lesznek olyan közműszolgáltatók is, melyeket visszaad majd tulajdonosa az államnak. E cégek feladata, mint tudjuk, elsősorban a közjó szolgálata, és nem a minél nagyobb profit termelése. Éppen ezért egyáltalán nem ártalmas, ha egyike-másika a magyar állam vagy egyes önkormányzatok, önkormányzati társulások tulajdonába kerül. S mi, a szolgáltatások igénybe vevői, csak nyerhetünk ezzel, amennyiben a cégek vezetőit a rátermettségük, szaktudásuk szerint választják ki, és ha nem rángatják külső, feladatkörüktől idegen érdekek, hanem a szolgáltató működését a saját, hosszú távú belső igénye, a közjó szolgálata határozza meg.

S aztán természetesen egyre sürgetőbbé válik a megújuló (nap-, geotermikus stb.) energiák felhasználásának támogatása, ösztönzése is. Az évtized végéig például érdemes lenne a jelenlegi mintegy 330 megawattnyi hazai szélenergia-termelési kapacitást legalább megduplázni. Úgy hallani, erre megvan a kormányzati szándék. Már csak azért is kellene ez a bővítés, hogy a hazai vállalkozók ne csak hátránnyal indulva tudjanak „szelet vetni” idehaza. Ugyanis az előző kormány adott kapacitás erejéig még a szelet is eladta a külföldieknek…