Rudabányai hungaricum

Magyar – kanadai, kooprodukcióban, amerikai támogatással folyt a kutatás

Vallják be, sokan legyintettek, mikor elolvasták a bevezető sorokat, mondván, szép, szép, de ettől nem lesz holnap több munka, jobb az élet. Pedig tévednek, lehetne. Legalábbis Rudabányán, ugyanis a város határában lévő, kis területen 1971-től folyó ásatásokat komoly nemzetközi érdeklődés kíséri, amit akár forintosítani is lehetne – idegenforgalmi látványosságot, programot ráépítve, létrehozni egy magyar Jurassic Parkot. Persze az ilyen (magyar) ötletek általában Hollywoodban valósulnak meg, így inkább foglalkozzunk az idei nyári ásatással, amely az utóbbi években már megszokott magyar-kanadai együttműködésben Kordos László (Magyar Állami Földtani Intézet, MÁFI igazgatója) és David Begun (Toronto University) professzorok vezetésével zajlott, s két szenzációs leletnek köszönhetően igen eredményesen zárult. Az aranynál is értékesebb csontok jó helyre, a MÁFI-ba kerültek. Magyar kézben maradnak, de feldolgozásuk után az egész világ megismerheti! Addig azonban hosszú hónapok, aprólékos munkájára van szükség.

„Huszonöt darab majom lelet került elő, amelyek közül kiemelkedik – fontossága alapján – a Rudapithecus kézcsontja. Ilyent még nem találtunk és ebből a korszakból a világon máshol sem került még elő! Jelentősége, hogy összevethetővé válik a mai ember, csimpánz és gorilla csontjával. A csontból rekonstruálható hogyan kapaszkodott az ágakon, hogyan tette le a kezét, vagyis a mozgásviszonyai. Az emberré válás folyamata szempontjából is képbe hozza a Rudapithecust” – magyarázta Kordos professzor, miért is számít sikeresnek az idei ásatás.

Ezen túlmenően találtak egy  másik ősmajom faj esetében is érdekes leletet. Nevezetesen előkerült egy Anapithecus alsó álkapocs darab, amely azonos példánytól származik, mint a tavaly megtalált felső. Már csak össze kell illeszteni a csontokat. „Ez lehetőséget ad arra, hogy rekonstruáljuk az arcot. Igazi hungaricum lesz, ha elkészül” – jelentette ki büszkén a professzor. Az Anapithecusnak ugyan nincs köze az emberré váláshoz, de azért jelentős tudományos eredmény a 10 millió évvel ezelőtt élt faj „összerakása”.

Az ásatás feltáró munkáját az őslénykutatás iránt érdeklődő 13 kanadai egyetemista végezte heteken át. Gondolhatják, hogy nem volt olcsó mulattság, s a tengerentúli egyetemisták sem milliomosok általában, ezért a részvételüket David Begun támogatta egyetemi keretéből, valamint a világ egyik legnagyobb nonprofit tudományos alapítványa, a hasonló nevű újságot, tv csatornát működtető National Geographic Society (Washington, USA).

„Jövő húsvét körül, az USA-ban megrendezendő világkongresszuson mutatjuk be a leleteket Daviddel közösen” – tudtuk meg Kordos professzortól mikorra várható az idei ásatás eredményeit összefoglaló tudományos publikáció. Ha nyár, akkor pedig ásatás megint? „Jövőre szeretnénk folytatni. Szeretnék visszatérni az eredeti ásatási helyszínhez, ami 150–200 méterrel arrább van a mostaninál. A régi lelőhelyet 1972-ben sodorta el az iszapáradat, de mára kiszáradt.”

Miért éppen Gabi?

Hernyák Gábor, a bánya akkori főgeológusa 1967-ben találta az első jelentős leletet Rudabányán, amiről kiderült, hogy egy addig ismeretlen, régen kihalt majomfajta darabja, s Kretzoi Miklós professzor elnevezte a fajt Rudapithecus Hungaricusnak. Később előkerült még egy érdekes lelet, de az első tudományos ásatás csak 1971-ben volt. Egy későbbi ásatás során Hernyák Gábor jó szemmel kiszúrt egy koponyadarabot, amely – mint kiderült – a legépebbnek bizonyult. A megtaláló iránti tiszteletből elnevezték Gábornak, de rövidesen kiderült, hogy nőstény egyedé volt, ezért gyorsan átkeresztelték Gabinak! – s ezen a néven vonult be a tudományos világba a rekonstruált portré.