Sírnak a magyar szó láttán

A Tolcsván élő Kádas Jánosné Pásztor Katalin meghatódva idézi fel az egy évvel ezelőtti eseményeket. – Helyi idegenvezetőnkkel a település könyvtárában tartózkodtunk, tulajdonképpen ez volt a meglátogatott nevezetességek utolsó állomása. Megkérdeztük, mivel tartozunk a kedvességéért, és ő csak annyit mondott, hogy ha újra Székre látogatunk, vigyünk magunkkal néhány olyan magyar nyelvű könyvet, „amit a mi gyermekeink már nem forgatnak” – sorolja Katalin. – Az elhatározás már Erdélyben megszületett, első dolgunk lesz hazai földön egy gyűjtési akció elindítása. A meghirdetéshez mindent igénybe vettünk, kezdve az Interneten, a postai leveleken át, a telefonig, az egyik fiam Dunaújvárosban a főiskolán, a másik helyben, a lányom Komáromban indította el a gyűjtést.

Városok a sorban

Hamarosan cirka kétezer ötszáz darab könyvtári és mintegy háromezer iskolai könyv gyűlt össze, amit tavaly novemberben szállítottunk Erdélybe. Persze az utazás ideje alatt és után további adományok érkeztek Tolcsvára, immár az egész ország területéről – folytatja Katalin asszony. - Egy szegedi antikvárium négyezer darabot juttatott el hozzánk, Erdőkertesről újabb kétezer érkezett, de Pécs, Nagyatád, Somogyszob, Győr, Budapest, Komárom, Sárospatak, Sátoraljaújhely is kitett magáért és most csak azokat a városokat említem, akik nagyobb tétellel lepték meg Romániában élő testvéreinket. Persze az adományozásnak híre ment Erdélyben, Muzsnai Árpád újságíró Szatmárnémetiből keresett meg minket, majd – más települések mellett - Páskándi Géza szülőhelye, Szatmárhegy következett. Itt arra számítottunk, hogy a nagy irodalmár települése mégiscsak rendelkezik Páskándi kötetekkel, ez nem így volt. Négyet találtunk az ottani könyvtárban. Miután átadtuk a háromezernél több kötetet és visszajöttünk, célzottan Páskándi könyveket is kezdtünk gyűjteni, amiket azóta eljuttattunk Szatmárhegyre. Gyimesbükkre a nyár folyamán látogattunk el, itt a Böjte Csaba atya által pártfogoltakat ajándékoztuk meg, ide már gyermekruhákat, játékokat, takarókat, egyáltalán - szükségesnek vélt eszközöket is szállítottunk. Gyimesbükk egyetlen magyar nyelvű könyvvel rendelkezett, ugyanis az ottaniak már nem a többségében magyarok által lakott területhez tartoznak, semmit nem kaptak addig. Három teherautóval szállítottuk ki az adományokat. Eddig mintegy tizenötezer kötetet juttattunk ki Erdélybe.

Kárpátalja is jelentkezett

A hír terjed, Kádas Jánosné az elmúlt héten járt Kárpátalján, mert onnan is érkezett kérelem. – Ezzel némi gondunk akadt, mert a határon nem lehet úgy közlekedni, mint Erdély felé. Az ügyben Dercen polgármestere jár közbe, felveszi a kapcsolatot az ungvári konzullal, egyelőre még nem tudjuk, miként történik majd a lebonyolítás. Visszatérve Romániába, Gyimesbükk magyar iskolája és óvodája is megkeresett bennünket, magyar írók művei, főleg kötelező olvasmányok érdekelnék őket. El kell mondjam, felvettem a kapcsolatot könyvkiadókkal is, a megkeresett háromszázból harminchárom jelzett vissza eddig kézzelfoghatóan. Ez azt jelenti, hogy nem csak használt, de vadonatúj köteteteket is eljuttatunk Székelyföldre. Természetesen minden esetben kérjük az ajándékozottakat, jelezzenek vissza az adományozók felé arról, hogy küldeményük rendben megérkezett. Ez egyfajta válasz a kétkedők felé, mert ilyenek is vannak – sajnos. Csak egyszer kellene látniuk a megajándékozottakat, a nyomtatott magyar szó láttán sok esetben sírják el magukat. Megható események ezek és nagy-nagy köszönettel tartozunk segítőinknek, Tolcsva Önkormányzatának, a képviselő-testület tagjainak, hogy számos esetben állták a szállítási költséget. Ugyanígy hálát érdemelnek a helyi boros gazdák, a vállalkozói szféra, ,agánemberek, mondhatom, hogy kivétel nélkül állnak a jócselekedet mögé. Úgy vélem, sok-sok székelyföldi magyarnak sikerült szebbé tenni az idei karácsonyt – fogalmazott Kádas Jánosné.

Fenti és további fotók megtekinthetők >>> ITT

- SfL -