Sulyok jános - Negyven év szolgálat

Miközben számtalan kollégája a korábbi törvények adta lehetőséggel élve már 50 év körül elment nyugdíjba addig Sulyok János encsi rendőrkapitány rövidesen betölti a hatvankettőt és csak az év végén köszönt el kollégáitól.
A magyar rendőrkapitányok közt csúcstartóként, 40 év szolgálati idővel a háta mögött, fejezte be hivatásos pályafutását, amelyet a belügyminiszter Kossuth-kard adományozásával ismert el, amit Vereckei Csaba dandártábornok, megyei főkapitány adott át.

- Hová tette a kardot? – kérdeztük először.

- Egyelőre otthon van, a dobozában. Még nem döntöttem el, hová teszem.

- Már két éve is – amikor „hosszabbított” – szolgálati idő tekintetében rekorder volt a magyar kapitányok közt…

- Egészen pontosan 1972 januárjában kezdtem Encsen, és most, 2011 végén köszöntem el. Negyven évig szolgáltam különböző beosztásokban, ebből nyolc és fél évet kapitányként.

- Ráadásul végig egy helyen, Encsen…

- Megtetszett ez a vidék. Nem vagyok az a vándormadár típus. Kijöttem Miskolcról és itt ragadtam, itt építkeztem, és itt maradok továbbra is.

- Mit tervez a nyugdíjas évekre? Baráti körben elismeréssel emlegetik a pálinkáját…

- Igen, szabadidőmben foglalkozom ezzel is – ismerte el meglepetten, majd folytatta – egy kicsit most lazítani szeretnék. Vettem a Balatonon, Kenesén egy házat, nyáron majd kicsinosítom. Aztán meglátom, hogy mivel érdemes foglalkozni? Még szeretnék aktívan dolgozni, de már nem heti öt napot, és persze akármit nem is akarok elvállalni.…

- A 40 év alatt felhalmozott szakmai tudás, a tapasztalatok átadására nem gondolt még?

- Nem igazán, mert ez nem az én műfajom. Voltak itt a Zsaru magazintól is. Kértek, hogy mondjak nagy dolgokat, de itt nincsenek nagy dolgok, csak aprók, de abból zsákszámra. A mi körzetünkben nem az eget verő bűncselekményekről szól a történet – szerencsére! Természetesen a pályafutásomban akadnak érdekes dolgok, de kiében nem? – zárta szakállába mosolyogva a beszélgetést Sulyok János.