Szabad mozgás: a Bizottság útmutatót ad ki a szokásos tartózkodási hely szociális biztonsági szempontból történő megállapításához

Az Európai Bizottság közzétett egy gyakorlati útmutatót a szokásos tartózkodási hely megállapításáról, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak abban, hogy hogyan alkalmazzák a más tagállamba költözött uniós polgárok szociális biztonságának koordinálására vonatkozó uniós szabályokat. Az új útmutató egyértelműbbé teszi, hogyan kell vizsgálni a szokásos tartózkodási helyet az Unióban, és megkönnyíti a szokásos tartózkodási hely gyakorlatban történő megállapítását a tagállami hatóságok számára.

Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztos így nyilatkozott: „Az uniós jogban egyértelmű biztosítékok védenek az ellen, hogy az emberek visszaéljenek más uniós országok szociális jóléti rendszereivel. Ez az útmutató megkönnyíti a tagállami hatóságok számára a szokásos tartózkodási helyhez kapcsolódó biztosítékok gyakorlati alkalmazását. A kézikönyv a Bizottság folyamatban lévő, a személyek egész EU-n belüli szabad mozgását megkönnyítő kezdeményezéseinek részét képezi.”

A tagállamokkal együttműködésben kidolgozott útmutató tisztázza a „szokásos tartózkodás hely”, illetve az „ideiglenes tartózkodási hely” vagy „tartózkodási hely” egymástól elkülönülő fogalmait. Ezek az uniós jogban lefektetett (a legutóbb a 465/2012/EU rendelettel módosított 883/2004/EK rendeletben szereplő) fogalom meghatározások szükségesek annak megállapításához, hogy mely tagállam feladata szociális biztonsági ellátásokat nyújtani az egyik tagállamból egy másikba költöző uniós polgárok számára. Az uniós jog szerint csak egyetlen szokásos tartózkodási hely lehet, és így csak egy tagállam lehet felelős a lakóhely szerinti szociális biztonsági ellátások folyósításáért.

A munkavállalók és az önálló vállalkozók abban az országban jogosultak szociális biztonsági ellátásokra, ahol dolgoznak, az inaktív személyek (pl. nyugdíjasok, diákok) pedig abban a tagállamban, ahol szokásos tartózkodási helyük van. A szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam meghatározása azon munkavállalók szempontjából is fontos, akik több tagállamban dolgoznak.
Az útmutató felsorolja azokat a konkrét kritériumokat, amelyeket figyelembe kell venni egy személy szokásos tartózkodási helyének meghatározásához, ilyenek például a következők:
családi állapot és családi kötelékek
az adott tagállamban való tartózkodás időtartama és folyamatossága
foglalkoztatási helyzet (különösen az a hely, ahol az ilyen tevékenységet szokás szerint végzik, a tevékenység stabilitása, valamint a munkaszerződés időtartama)
nem jövedelemszerző tevékenység gyakorlása
diákok esetében a jövedelmük forrása
a személy lakhatási körülményeinek állandósága
mely tagállamban adózik a személy
a költözés okai
a személy tényszerű bizonyítékokkal alátámasztott szándékai az összes körülmény alapján.
Más releváns tényezőket is figyelembe lehet venni.
Az útmutató konkrét példákat és iránymutatást is tartalmaz olyan esetekre vonatkozóan, amelyekben problémát okozhat a lakóhely meghatározása. Ilyen például a határ menti munkavállalók, az idénymunkások, a kiküldött munkavállalók, a diákok, a nyugdíjasok és a kifejezetten mobil inaktív személyek esete.
Például ha egy egyesült királyságbeli állampolgár nyugdíjasként Portugáliába költözik és ideje nagy részét ott tölti, akkor a szokásos tartózkodási helye Portugália lesz, még akkor is, ha a nyugdíjasnak továbbra is van egy háza az Egyesült Királyságban, és fenntartja a származási országához fűződő kulturális és gazdasági kötelékeket.

Háttér
A szokásos tartózkodási helyről szóló útmutató egy átfogóbb kézikönyv része, melynek célja, hogy segítsen az intézményeknek, munkáltatóknak és polgároknak annak meghatározásában, hogy bizonyos körülmények esetén mely tagállam szociális biztonsági jogszabályait kell alkalmazni. A kézikönyv egyértelműsíti a kiküldött munkavállalókra és a két vagy több tagállamban dolgozó személyekre vonatkozó szabályokat, többek között a közlekedési dolgozókra – különösen a repülő- és légiutaskísérő-személyzetre – alkalmazandó szabályokat is.

A szokásos tartózkodási hely megállapítására vonatkozó gyakorlati útmutató közzététele egyike a november 25-i, a polgárok és családjuk szabad mozgásáról szóló közleményben (lásd IP/13/1151 és MEMO/13/1041) bejelentett öt kezdeményezésnek. Az útmutató már elérhető az Európai Bizottság honlapján angol nyelven (lásd alább), és a következő hetekben lefordítják valamennyi hivatalos uniós nyelvre.
A módosított útmutatót 2013. december 18-án hagyta jóvá a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság. Ebben a testületben valamennyi tagállam képviselői helyet foglalnak, a feladata pedig a 883/2004/EK rendeletben megállapított szociális biztonsági szabályok alkalmazásából eredő problémák értelmezése.