Szalay Lajos ajándékai

Szalay Lajos San Diegóban élő lánya, Szalay Klára őrizte azt a hatalmas örökséget, melyből a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány jóvoltából több mint 300 darab Magyarországra került, és a KOGART Házban tartott bemutató után most – június 7-ig – a Miskolci Galéria Rákóczi-házában rendezett kiállításon láthatunk. Sümegi György művészettörténész, a Szalay monográfusa, szerint ez az anyag „alapjaiban írja át a művészettörténészek eddigi ismereteit az életmű egészéről. Az egyik ilyen izgalmas felfedezést jelentették Szalay Lajos színes rajzai (tempera, pasztell, akvarell, vegyes technika), amelyek ráirányítják a figyelmet a mester eddig rejtve maradt kolorista tudására.”

A kiállítás megnyitóján, majd az évforduló alkalmából – „A művész kötelessége az erkölcsi bátorság” címmel – rendezett emlékesten részt vett a művész lánya is, és elmondta: az ő unszolására kezdtek „színesedni” az édesapja rajzai. Sőt, alkotótársává fogadta, és megengedte neki, hogy a fekete-fehér Szalay-rajzokat felhasználva a festészet eszközeivel új műveket hozzon létre az Amerikában Claire Phipps néven ismert művésznő.
A „színes” meglepetésen túl a kortársak alkotásaiból rendezett kiállítás is az ünnepelttől kapott ajándéknak tekinthető. De a centenárium adta az apropót az „Általuk híres e város” című kiadványsorozat elindításához is. Az első – Dobrik István által szerkesztett – kis könyv természetesen Szalay Lajost mutatja be.

Rajzok és szavak

Ugyancsak az évfordulónak köszönhető, hogy szakmai tanácskozásokat rendeztek, és a nagyközönségnek is levetítették a Szalay Lajosról készült filmeket. Így sikerült felhívni a figyelmet nemcsak a rajzaira, de szavaira is. És érdemes úgy megnéznünk ismét az alkotásait, ha elgondolkodunk azon, mit is mondott rólunk és erről a világról – szóval, képpel – Szalay Lajos: „Én magam részéről az embert tartom szem előtt a maga társadalmilag adott helyzetében, a maga isteni kegyelemből kihullott, nyomorult vergődő állapotában... Ez a társadalmi pokol olyan mérhetetlen, annyira zsúfolva van az emberi tökéletlenség ezerarcú nyüzsgésével, hogy kétkedve és megzavarodva állok a politikai messianizmus minden jelszóba tömörült, sommás programja előtt.”

-pg-