Szerencsen véget ért egy korszak

Végül a termelők úgy döntöttek, megyénkben inkább növényt váltanak. A répa nélkül maradt Szerencsi Cukorgyárat 120 év után bezárja a tulajdonos.

Pokol Balázs, a Mátra Cukor Zrt. igazgatóságának elnöke március 10-én a cég dolgozói előtt bejelentette, hogy a társaság a répacukorgyártás befejezésére kényszerül Magyarországon. A döntést azzal indokolta, hogy március elejéig nem sikerült megkötni az idei alapanyag-termelésre vonatkozó szerződést a gazdákkal. Ezzel megszűnik a termelés az idén 120 éves Szerencsi Cukorgyárban.

A hatvani telephelyen 60 dolgozó továbbfoglalkoztatását tervezik. Sokkal bonyolultabb azonban a helyzet annál, amilyennek elsőre tűnik. Ugyanis érdemes tudni, hogy a világpiacon olcsóbb a nádcukor, mint az európai répacukor. Az unió viszont védi a piacait, támogatást ad, de cserében szigorú kvóták közé szorítja a termelést.

A március 14-ei rendkívüli közgyűlésen a cukorgyár ügyét tárgyalták Szerencsen.

Bezár a gyár

• Szerencsen végleg lezárul egy korszak? – kérdeztük Koncz Ferenctől, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei közgyűlés alelnökétől, aki maga is a városban él.

A hivatalos nyilatkozatok alapján sajnos úgy tűnik, igen. Ezt persze mi Szerencsen nehezen fogadjuk el, mert a települést a gyáralapítás tette várossá és a hazai édesipar egyik központjává. Építésekor ez volt Európa legnagyobb cukorgyára. Azon túl, hogy az idényjellegű munkavállalókkal együtt kb. 400 ember munkahelye szűnik meg, egy nagy hagyományú ipari kultúra is elsorvad.

• Hogyan alakulhatott ki ez a mostani helyzet?

Azt mondják, hogy „régi várnak és új kárnak nincs gazdája”, vagyis mindenki másra mutogat. A kérdés: hogyan adhatta áldását a MSZP-SZDSZ kormányzat egy olyan uniós cukoripari ágazati reformra, melynek egyenes következménye a hazai cukoripar kivégzése? Jellemzi a helyzetet, hogy a jelenlegi kormánypárti, szocialista frakcióban – vagyis döntési helyzetben – 18 szocialista parlamenti képviselő ül megyénkből...

• Miért, Ön mit tett volna kormányzati szerepben, mint parlamenti képviselő?

Meggyőződésem, hogy az Európai Unió által kialakított erőteret egyedül kormányzati akarattal lehet befolyásolni, megváltoztatni. Megvizsgáltuk volna annak gazdasági és jogi lehetőségeit, hogyan lehet a gyár tulajdonjogát – a német mintához hasonlóan – a cukorrépatermesztők és a gyári dolgozók közös tulajdonába adni.

• Ön szerint befolyásolhatta-e a politikusok döntését a kecsegtető 15 milliárd forintos kárpótlás?

Egyértelműen igen. Információim szerint mintegy 86 millió euró várható kárpótlásként. Ebből a – helyi politika szerint bűnbaknak beállított – termelők a teljes összegnek a harmadát kapják. Ez a pénz mintegy 150 termelő között oszlik meg. A nagyobbik rész, 56 millió euró, azaz közel 15 milliárd forint a gyár felszámolására és az ezzel kapcsolatos további költségekre érkezik. Ezek nem kis összegek. Hajlamossá tesznek a rövid távú gondolkodásra. És nem látszik a hogyan tovább. Az, hogy mi lesz a dolgozókkal, hol tudnak majd elhelyezkedni? A kárpótlási pénz gyorsan elfogy, a gyárnak vége, és nem látszanak az új munkahelyek. Persze ígéret már van, de, ha valóra is válik, nem javít a térség munkanélküliségi mutatóin, hiszen 400 ember foglalkoztatását – nem beszélve az állásnélküliek egyébként is magas arányáról – nem egyszerű megoldani. Most ez a sürgető gond, már ezzel kellene foglalkozni, ezt kellene megoldani!

Megunták a bizonytalanságot

„A bizonytalanság miatt az elmúlt néhány évben a korábbi 6-8 ezer hektárról 3 ezerre csökkent a cukorrépa vetésterülete. Elsősorban Szerencs környékén foglalkoztak vele, Kaba bezárása után jelentős mennyiség érkezett Hajdú-Biharból Szerencsre. A jövő kilátástalansága és a más növények kedvező ára miatt hagytak fel a termelők a cukorrépával” – magyarázta a kialakult helyzetet Szabadfalvi László, a megyei Agrárkamara titkára.