,,TÁJRÓL TÁJRA“ a MAGNA CUM LAUDE

A koncerten a legnagyobb slágerek mellett igazi unikumként a ritkán játszott dalok is felcsendülnek, így a legnagyobb rajongóknak is bőven tart meglepetéseket az este – olvasható a koncertismertetőben. Április 20-án este 7 órától a miskolci Művészetek Háza közönsége élvezheti ezt a ,,Csak ülünk és zenélünk“ típusú koncertsorozatot, amelynek exkluzivitását az is adja, hogy évente csak pár ilyet vállal a zenekar. Az együttes énekesével, Mező Misivel beszélgettünk.

– Miskolcra az akusztikus koncertjüket hozzák el. Hogyan döntik el, hogy melyik helyszínen milyen jellegű koncertet adnak? Az önök hangulata a „döntő“, vagy megpróbálják a közönségigényt felmérni és ahhoz igazodnak?

– Amikor befut egy felkérés, konkrét elképzelésekkel fordulnak hozzánk – tehát igazából nem mi döntünk, hanem már döntöttek helyettünk. Így könnyű a helyzetünk... De a viccet félretéve, ha az egyeztetések során nincs semmi akadálya az elképzelésnek, akkor az meg is valósul. A művelődési és kultúrházakba, színházakba, ahol a közönség ülve nézi/hallgatja az előadást, sokkal jobban illik az akusztikus koncert, így most Miskolcon is a líraibb hangokat fogjuk megütni.

– Az akusztikus koncertek műsora állandó, vagy esetleg variálják a számokat?

– Talán mondhatom, hogy sosem állandó, 2-3 számot szinte mindig változtatunk, de lehet, hogy éppen koncert közben! A sorrendet Kara Mihály basszusgitáros, szövegíró állítja össze koncert előtt.

– Van-e egy kiemelhető szövegrész, ami a miskolci koncertnek akár mottója is lehetne?

– A „Tájról tájra” dalunkból idéznék röviden: „utunk, a 26-os”, ami teljes egészében így hangzik: „Északról lólépésben, hol verdánk aranyos fapados, mivel lecsorgunk délre éppen, utunk a 26-os.”

– Gyakran hívnak különleges vendégeket, – mint a katonazenekar, vagy Cakó Ferenc homokanimátor. Miért tartják ezt fontosnak? Kiket terveznek esetleg még meghívni?

– Előfordult már, hogy nagyzenekarral, fúvósnégyessel, Vízi Norbi hegedűs barátunkkal vagy Ferenczi Gyurival léptünk fel. Szeretjük a változatosságot, szeretünk új hangokat becsempészni a dalainkba. Kis apró áthangszerelések, kedves barátok, impulzusok, a közönség iránt érzett szeretet. Sok minden benne van egy koncertben, egy vendégben…

– Külföldön is népszerűek, Dublintól Jordániáig koncerteztek. Minek tulajdonítják ezt az érdeklődést?

– A zene nyelve egyetemes. Nem kell ahhoz érteni a szöveget, hogy élvezzük a dalokat. Szerintünk ebben rejlik a megoldás. A fülbemászó dallamok nem hiába fülbemászóak...

– Nagyon változatos a hangzásvilág a komolyabb hangvételtől a nagy ,,bulis” zenékig. Melyiket emelnék ki a zenekar igazi jellemzőjeként, milyen irányba szeretnének haladni?

– Bármerre... Nemhiába van alapvetően kétfajta koncertünk – a buli, az buli, de kell a komolyabb hangvétel is. Szeretjük a „terpeszállásos rockzenét”, de ugyanilyen fontosak a nyugodt, „csak ülünk és zenélünk” nevet kapó akusztikus koncertjeink is.

– Izgalmas érdekességnek számít, hogy a sokak által kedvelt Szent Johanna Gimi-sorozat egyik kötetében megörökíttetett a zenekar talán legnépszerűbb száma, a Vidéki sanzon. Ezt elismerésként értékelik?

– Mindenképpen – 18 éves zenekarként mondhatjuk, hogy a zenéinken korosztályok nőttek már fel, így nagyon örülünk annak is, hogy a mai fiatalok is szeretik a dalainkat.

– A zenekart 18 éves, hogy érzik magukat ,,nagykorúként”?

– A 18 csak egy szám, ugyanolyan, mint a 17 vagy 19 – , tehát, igazából semmi sem változik. De természetesen a 18 – ha nem is kerek – mégis különleges szám. Örülünk a nagykorúságnak, örülünk, hogy ennyi ideig tudtunk zenélni, dalokat adni a közönségnek…. ezután sem lesz másképp.

– Felelevenítene egy kedves miskolci emléket?

– Pár éve történt, hogy egy családi napon léptünk fel a diósgyőri fociklubnál, majd felmentünk a Kisavasra borozgatni a focistákkal. Ez annyira jól sikerült, hogy hajnalig kitartottuk… A vége az lett, hogy igazoltattak, de látták, hogy mi – focisták és zenészek – „rendes” srácok vagyunk, így nem lett folytatása a történteknek…

(DK)