Tavasz az őszben – Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezete

Hivatalosan ellenforradalomnak minősítették mindazt, ami azon a bizonyos forró őszön történt Magyarországon. Nemcsak Budapesten, de több egyetemi városban, így Miskolcon is elindultak a fiatalok, hogy felemeljék szavukat a sztálini diktatúra ellen, és elkezdődött a küzdelem a szabadságért. De megmozdultak a kisebb települések is: munkástanácsok, nemzetőrségek alakultak, a középületekről lehulltak a vörös csillagok...Összeállításunkkal ennek a néhány napnak az eseményeit idézzük.

A költő könnyei

Szabó Lőrinc költő szülővárosában, Miskolcon 1956. október 23-án este tartotta első és egyben utolsó miskolci irodalmi estjét. Amikor ezt a rendezvényt elkezdték szervezni, senki sem sejthette, hogy ezen a napon Budapesten tüntetés lesz, hogy a fegyvertelen tömegre tüzet nyitnak, hogy kitör forradalom. Miskolcon a Kossuth utcai szakszervezeti székházban tartott Szabó Lőrinc-esten a bevezetőt Illyés Gyula mondta, a házigazdák nevében pedig Csorba Zoltán miskolci magyartanár köszöntötte a vendégeket. A rendezvény egyik szervezője, Bihari Sándor költő, aki a forradalom után börtönbe került, majd a szabadulást követően internáltak, a Borjúláncon című kötetében így emlékszik erre a napra.
„Tudtuk, hogy Budapesten az egyetemisták nagy fölvonulásra készülnek, kérdés, hogy engedélyezik-e vagy sem? Ez a kérdés érezhetően egész nap benne volt a levegőben. Erre senki nem tett célzást az est szereplői közül, maga a műsor sem volt olyan, amelyet bármiképpen összefüggésbe lehetett volna hozni a kinti dolgokkal. Izgatott este volt mégis, nem volt mindennapi a miskolciak számára a két költő jelenléte és szereplése, de az is ott volt az emberkben, hogy mi történik Budapesten és történik-e valami?”
Szabó Lőrinc az 1956. október 31-én írt, az Irodalmi Újság november 2-i, forradalmi számában Ima a jövőért címmel megjelent írói vallomásában szintén megemlékezett erről az eseményről.
„Magyar szabadságunk viszszavívása (melyhez hasonló fordulat talán csak az a régi felszabadulás lehetett, a török hódoltság alól), szülővárosomban, Miskolcon ért, egy irodalmi est után. Délelőtt itt, Budapesten, még láttam szobrát a nagy bálványnak – akivel szemben tárgyilagos ítélkezésre bizonyára csak hosszú-hosszú évtizedek múltán lesz képes a háborgó szív és a tiltakozó értelem – és tizenkét órával később, vacsora közben, már ledöntésének hírét hozták az izzó telefondrótok. Két napig ott, Miskolcon, mint egy óriási ciklon központi szélcsendjében – akkor még zavartalan szélcsendjében – éltünk, onnan nézve az örvény köröttünk forgó, fenyegető és omló falait, onnan sóvárogva, majd sietve vissza, mihelyt lehetett, a harcoló Budapestre. Nem akarom elhallgatni, hogy ezt a relatív akkori nyugalmat s a feltámadásnak ott is elemi erővel kitörő jeleit és tetteit a bányavidék magyar munkásságának és három egyesített megye – politikailag tőlem idegen, de – idejekorán felocsúdott magyar vezetésének köszönhette szülővárosom.”
Az irodalmi est utáni napon, október 24-én Bihari Sándor a vasgyárból indult tömeggel együtt érkezett Miskolc belvárosába. A Borjúkötélen című kötetében írta le, hogy Papp László festőművész barátjától tudja, hogy Szabó Lőrinc a Hunyadi utcában egy emeleti ablakból sírva nézte a tüntetőket.
„A lent vonuló munkásoknak föltűnt a fejük fölött síró ember, néztek fölfelé és tudakolták ki ő? Amikor megtudták, hogy Szabó Lőrinc, a költő, kórusban kezdték kiabálni: Éljen Szabó Lőrinc!”
Bihari Sándor a Széchenyi utcán találkozott Szabó Lőrinccel és Illyés Gyulával.
„Szabó Lőrinc karját a vállamra tette, közel húzott magához, a másik vállam fölé hajolt, elelcsukló hangon sírt és közben szaggatottan beszélt...”
Ezt a történetet versben is megörökítette Bihari Sándor:
„.Úgy ment / a Széchenyi utcán, hogy szinte botja lettem, / akire roskatagon támaszkodott és sírt / a vállam fölött, mert
köröttünk a történelem / történt...” 
Köröttük a történelem történt.

-pg-

MUNKANAPLÓ

Az október 23-i miskolci Szabó Lőrinc-est egyik szervezője a megyei könyvtár volt. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban megőrzött egykori munkanaplóban láthatjuk is a bejegyzést csupa nagybetűvel: IRODALMI ELŐADÁS. Alatta a következő naphoz tintával írták: „Október 23-tól december 2-ig zárva a forradalmi események miatt.” Majd utólag ceruzával a forradalmi elé került az „ellen” szó. „De a ceruzás korrekció csak halovány kísérlet maradt az erős, határozott, tintával írt betűk előtt. A könyvtár korabeli munkanaplója tehát arról tanúskodik, hogy a munkatársak forradalomnak értékelték az eseményeket” – olvashatjuk az 1952-ben megnyílt megyei könyvtár 60 évének eseményeit feldolgozó, napokban megjelent könyvtártörténeti kötetben.