Tollasnyíl barlangja - Menetpróba: Škoda Superb 2.0 PD TDI DSG

Nem is akármilyet, hanem egyenesen a kínai piacra szánt hosszított tengelytávú modellt (mint amilyet most az A4-ből is faragtak). Nosza, négy új lámpa, egy hűtőrács és máris kész volt az első Superb. Olyan is lett, mint neve mutatja és pont itt van a generáció vége. A tollasnyilas embléma ugyanis szemtelenül belefalt az anyacég prémiumabb modelljeinek tortaszeletjeibe, és ezt a vezírek nem nézték jó szemmel. Kicsi spórolás itt, kicsi újrafilozofálás ott, s vissza is parancsolták a Superbet egy eggyel kisebb padlólemezre, a Golf hosszított verziójára (PQ46), a Passattal és a Passat CC-vel egyetemben. Dacára az elődnél kisebb tengelytávnak, a hosszanti motorról keresztmotorra váltásból sejthető volt, hogy akkora lesz a Superb utastere, hogy nem is értékesítő munkatárs adja majd át az autót, hanem radartiszt, aki a biztonság kedvéért ráadásképp egy denevért, vagy palackorrú delfint is ajánl hozzá háziállatként. Mindezt Tihanyban…

A végsőkig koptatott „belülről kifelé” tervezés azonban most jobban megfigyelhető, hiszen a Superb sziluettje kicsit esetlenebb, mint eddig volt. A frontrész eltalált, agresszív, de nem fenyegető, s úgy középtájig működik is a design. A hátsó traktus tetővonala viszont olyan, mintha kényszerből rajzolták volna körbe a hátul ülők fejét, és utána gyorsan be kellett fejezni a projectet, mert vége volt a munkaidőnek. A feszes első lámpákhoz képest a hátsók petyhüdten hervadoznak. Spongyát rá, nem a csarnokvíz forralásáért fogunk Superbet venni. Vesszük azért, mert nagy, értékarányos és tud valamit…

Beülünk, és egy harmonikus, minőségi utastérben találjuk magunkat, ahol – hatásszünet – minden őszinte és ésszerű. Nincs gombnyomós indítás, nincs villanydelejes kézifék, hanem valódi kulcsok, vasak, karok. Istenien őszinte, emberközeli szerkezet, hibalehetőségek nélkül. Gyújtásra a mutatók söpörnek egyet a skálákon, kigyúl a škodazöld derengés, és mehetünk. A kétliteres PD TDI itt is ugyanolyan, mint a tejtestvérekben, azaz akusztikusan mindig dízel, de annyival jobban izolált, hogy szubjektíven eléri a common rail TDI szintjét. A 140 lóerő mindig ugrásra kész és van is erőtartalék bőven. A hajtáslánc legfőbb ékköve viszont a váltó. Hiába, az amerikaiak tudnak váltót építeni, és a Borg Warner Dualtronicja itt is villámgyorsan dobálja a fokozatokat, s képez harmonikus egységet a motorral.

A Superb kvantumugrással kulturáltabban közlekedik a Passatoknál. Hosszabb tengelytávja miatt nyugodtabb, s a futóműve 2.1/2.3 baros guminyomással oldja meg mindazt, amihez egy Passat TDI-nél 2.7/3.0 szükséges. Még az opciós 18-as kerékkel is kiegyensúlyozott és nem pattog. Tesztautónkban közel 10.000 km volt és példásan néma volt minden alkatrész, ami nem is csoda, hiszen a VW belső minőségauditjain sorra Škoda modellek vezetik a listát.

S elérkeztünk a végére. Ha nem is a cikknek, de a Superbnek mindenképp, ahol a Twindoor található. Ez pedig a tulajdonképp ötletes kettős nyitású hátsó ajtó, mely egy sedant és egy hatchbacket egyesít. Ha középen nyomjuk meg, a lépcsőshát-üzemmódot aktiváltuk; ha viszont először jobbra nyomunk, utána középen, az 565 literes csomagtér vákuuma sivítva elszívja az Univerzum levegőjét és a hátsó szélvédővel együtt kitárul. Magunk közt szólva, a sedan mód egyetlen előnye az egyszerűbb, egygombos nyitás, ugyanis nincs ember, aki szeretné egynél többször megtapasztalni a gyötrelmet, ha egy előregurult ceruzaelemet próbál kibányászni a kofferbarlangból és véletlen csak a szűkebb megoldás jutott eszébe. Ötletből persze van még, hiszen Škodánk rendelkezett parkolóautomatikával és végre egy kiválóan kezelhető érintőképernyős audiorendszerrel is.

Dorgálni örvendetesen keveset lehet. Néhol kilátszó kábelek, a sötétben elbúvó kesztyűtartó-nyitógomb, kicsit ostobán vigyorgó kormány, VW-pedálrend és a 4.85 mm vastag ablakok ellenére is egy kicsit tolakodó zaj. Ah, és Önök meg tudják mondani, hogy a rükverc kapcsolásakor miért gyullad ki az ELSŐ ködlámpa?

A verdikt azonban mindenképp pozitív; a nagy Škoda ismét rászolgál nevére. A Superb a PQ46-os platform legajánlhatóbb autója, amely bizonyítja, hogy a Tollasnyíl ismét megszorongatja a VW-t és a Négykarikát – és még az esernyőtartója is megmaradt…

Szilvásy Bence

A „szuperbé” effektus

Sajátosan ízes hungarikum a szuperbé. Nem vitamin, hanem szegény szerencsétlen Superb neve, melyet lingvisztikailag agyonlincsel a – khm, khm – nem kellően cizellált agyú néptömeg. Igen, sajnos kereskedők is tartoznak ebbe a gyűjtőkódba. Gondolkodni persze nem árt, de az agybarázdaszaporító műtétek nem keresettek a botoxarcú, szafaládéajkú ideálok korában. Tehát superb = kiváló, nagyszerű; ejtsd: szúpörb – de megelégszünk a szimpla szuperbbel is…

Adatok

Motor: 1968 cm3, 8V PD TDI
Teljesítmény: 140 LE 4000/min
Nyomaték: 320 Nm 1800-2500/min
Saját/össztömeg: 1490/2110 kg
Hossz/szél./mag.: 4838/1817/1462 mm
Tengelytáv: 2761 mm
Csomagtér: 565/1670 l
Végsebesség: 207 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h: 10.2 sec
Tesztfogyasztás: 7.7 l/100 km
Alapár: 5,9 Ft

Tesztautó ára: 8,5 Ft
Tesztautó: MaxX Autó Miskolc