Ünnep várás

Dr. Mengyi Roland: A szeretet értékét nem cseréljük fel az ajándék értékével.

Az már hagyomány, hogy a családban karácsony estén a legkisebb gyerek kezdi kibontani a fa alá helyezett ajándékot, aztán következnek szép sorban a többiek. Megvárják egymás örömét, átérzik a meglepetés varázsát. Dr. Mengyi Roland, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke azt mondja, számára a karácsony a legcsodálatosabb ünnep, amelyben a hit mellett ott van a megújulás lehetősége, a családdal együtt töltött napok békés nyugalma, a baráti beszélgetések meghittsége.

„Gyermekkori karácsonyaim emléke máig élénken él bennem, és felnőttként azon igyekszem, hogy a gyerekeinknek mi is feledhetetlenné tegyük ezt a gyönyörű ünnepet. A készülődés izgalma nálunk már az adventtel elkezdődik. A gyerekek levelet írnak a Jézuskának, aztán szentestéig azon izgulnak, vajon teljesül-e a kérésük? A családi munkamegosztás szerint a párom felségterülete a lakásdíszítés, az ajándékcsomagolás, a sütés, főzés, az én feladatom a karácsonyfa megvásárlása és felöltöztetése” – meséli dr. Mengyi Roland, hogyan zajlik náluk az ünnepvárás.
 
Kiderül, a szenteste előtti délutánnak is megvan a családban a maga rituáléja. A gyerekeket sétálni, betlehemnézőbe viszi az anyukájuk, a családfő pedig hozzálát a fa feldíszítéséhez. Aztán mikor hazaérnek, csengőszó jelzi: itt járt a Jézuska!

„A legnagyobb ajándék nálunk maga a karácsonyfa, emellett persze mindenkinek hoz a Jézuska valamilyen meglepetést, de ezeknél nem az árat, sokkal inkább a személyhez szólóságot tartjuk fontosnak. Az igazi érték az odafigyelésben van, hogy végig lehet gondolni, mivel okoznánk igazán komoly örömöt a másiknak. A szeretet értékét nem cseréljük fel az ajándék értékével. Az ünnep bensőségessége, az egymásra figyelés fontos számunkra. Ezért van az, hogy szentestén, az ünnepi vacsoránál mindig együtt ül a nagycsalád. Ennek az alkalomnak különleges, megismételhetetlen a hangulata. Asztalra kerülnek a szokásos étkek, a hal, a bejgli, és nálunk ilyenkor ki-ki kívánsága szerint is kiválaszthatja, mit szeretne enni. Aztán a vacsora befejeztével a párom – aki mindvégig izgul, vajon elnyeri-e a vendégek tetszését a sok-sok finomság – begyűjtheti a dicsérő, elismerő szavakat.”

A következő napok pihenéssel, és vendégeskedéssel telnek. Meglátogatják a távolabb élő rokonokat, barátokat, vagy éppen ők látják vendégül szeretteiket.

„Mivel a karácsony a kedvenc ünnepem, a barátainknak is készítünk apró meglepetést, - mondja az elnök, aki megosztja velünk azt is, hogy az idei ünnepi készülődés kicsit más lesz, mint az eddig megszokottak, hiszen országgyűlési képviselőként a munkája a parlamentbe is szólítja, ahol éppen december 23-án zajlik majd a költségvetés zárószavazása.

„A megfeszített munka után igazi felüdülést jelentene, ha fehér karácsonyunk lenne. Imádom a havat, és ez az ünnep akkor csodaszép, ha hó borítja a fákat, ha lehet hógolyózni, hóembert építeni, szánkózni a gyerekekkel. A szánkóhúzás az egyik kedvencem, abban verhetetlen vagyok. Zárógondolatként engedjenek meg egy hasonlatot. A megyei közgyűlés elnökeként úgy gondolom, Borsod-Abaúj-Zemplén ma olyan, mint a hó fogságába rekedt szánkó, amelyet közösen kell kihúznunk, kirángatnunk ebből a befagyott állapotból. Én minden erőmmel, tudásommal azon leszek, hogy sikerüljön, de ehhez szükségünk van minden itt élő segítségére is. A megye karácsonyfája alá éppen ezért az összefogás erejét teszem, és meggyőződésem, hogy ez kihúz a bajból.”

Ünnep váltakozó helyszínen

Riz Gáboréknál hagyomány, hogy karácsonykor összejön a nagycsalád, szülőkkel, sógorokkal, sógornőkkel együtt tucatnyi ember, s együtt töltik a szeretet ünnepét. A megyei közgyűlés alelnökével gyermekkori karácsonyokról is beszélgettünk.  

„Római katolikus, ózdi családból származom, nagyapám is itt született. A karácsony mindig nagy élmény volt nekünk. És miután nagyapám villanyszerelő, apám villamosmérnök volt, a mi karácsonyfánkon minden világított, forgott. Emlékszem, volt amikor kicsit túlzásba vitték, és a díszeket úgy kellett a szobában összeszedni, már ami nem tört össze. De arra is emlékszem, amikor a sorosan kötött 200 izzó közül valamelyik kiégett és egyesével próbálgatva kellett megkeresni, melyik miatt állt le a világítás” – idézte fel jókedvűen a különleges, humoros gyerekkori történeteket Riz Gábor.
„A könyveket nagyon szerette az egész család. Mindenki a szívéhez közelállót kapott ajándékba, s bele is olvastunk azon melegében. Tradicionális vacsora került az asztalra: aszalt gombás, főtt kolbászos savanyú káposztaleves és mákos guba, amit mamám öntött kiflivel készített. Ez a hagyomány megmaradt a felnőttkori családomban is. A karácsonyt egyébként együtt tölti az egész nagycsalád: két lányunk van és három sógor, sógornő, tehát összejövünk 13-an–15-en. Szegény anyósom és édesapám már nincs velünk, de mi többiek tartjuk a szokást. Váltakozó helyszínen, Ózdon, Sárospatakon, vagy Budapesten találkozunk. A szállás biztosítása eleinte komoly logisztikai feladat volt, de sikerült megoldani. Az ünnepi megemlékezés 3-4 órás volt és mindig közös énekléssel kezdődött, utána ajándékátadás, majd a vacsora. A másnapi ebéd viszont 5-6 fogásból állt és délután 2-től – beszélgetésekkel tarkítva – gyakorlatilag este 8-9-ig tartott. A kései, komótosan elköltött ebéd vacsorába csapott át. Most is ilyen ebédeket tartunk”- lendült bele az emlékek felidézésébe az alelnök.
A konyhában békésen megosztoztak a nők a különböző, igen kiváló étkek főzésén. Ki-ki a maga specialitását készítette el. Az említett káposztaleves például mindig a mama reszortja volt, a feleségé a somlói, és folytathatnánk a sort a család többi hölgytagjának kedvenc receptjével. Mindenesetre az ünnepi asztalra válogatott finomságok kerültek és kerülnek a mostani karácsonyon is.

Az ünnep a meglepetésekkel, ajándékokkal az igazi, természetes tehát, hogy erről is beszélgettünk. „Az ajándék kiválasztásához hihetetlen női türelem, empátia szükséges. Sajnos az idővel én mindig is hektikus viszonyban álltam. Nincs időm napokat nézelődni, a céltudatos, gyors vásárlás jellemző rám. Megpróbálom kitalálni, hogy a feleségemnek mi okozna örömet, aztán gyorsan megveszem. A családtagoknak, beleértve édesanyámat is a feleségem találja ki, vásárolja meg az ajándékokat. Az idén egyébként se lenne rá sok időm, ugyanis az ózdi körzet képviselőjeként részt veszek az országgyűlés munkájában, és december 23-án lesz a jövő évi költségvetés záró szavazása…” – utalt az időtényező fontosságára Riz Gábor.
A hagyományokból azonban természetesen ennek ellenére nem engednek, az idén is összejön a nagycsalád, hogy együtt töltsék a szeretet ünnepét.

Adventi naptár minden napra személyre szóló idézettel
„Amíg készítették ránk gondoltak”

„Egyre jobban átéljük a karácsony szellemi jelentését, mennyire fontos számunkra a szeretet, az önfeláldozás, a másik tisztelete” – foglalta össze az ünnep személyes üzenetét Csiger Lajos, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés társadalmi megbízatású alelnöke.

„Kesznyéteni, református családból származom, hárman vagyunk testvérek. Édesapám kétlaki életet élt, a TVK-ban dolgozott, mellette pedig otthon gazdálkodott. Gyerekkoromban maga a „Jézuska hozta” karácsonyfa volt az ajándék, amelyet a szüleink szenteste feldíszítettek szaloncukorral, csokival, sztaniolpapírba csomagolt dióval, almával. Bensőséges ünnep volt ez, amelyet szűk családi körben ültünk meg. Mikor elkerültünk otthonról, már jobb módban éltünk, mi gyerekek vezettük be az ajándékozást” – elevenítette fel emlékeit a 60’-as évekből az alelnök.  Csiger Lajos fiatalon, még egyetemistaként nősült, felesége a közeli Tiszaújvárosból, ugyancsak három gyerekes református családból származik.

Az egyetem után rövid putnoki kitérőt követően a bükkábrányi bányában helyezkedett el mérnökként, ahol jelenleg is dolgozik, felesége pedig a mezőkövesdi gimnázium tanára. Mezőkövesden telepedtek le, a katolikus matyók fővárosában, ahol gyorsan beilleszkedtek. Három gyermekük született.
„Máig emlékszem az első hármasban töltött karácsonyunkra. A bányától kapott bérlakásban laktunk, nem volt még benne csak pár szék, egy asztal, két ágy és egy kis karácsonyfa, de a kisbabával nagyon boldogok voltunk. Aztán ahogy kicsit felcseperedtek a gyerekek bevontuk őket, és mind a mai napig együtt díszítjük a fenyőfát. Az adventi estéken közösen gyújtunk gyertyát és karácsonyi dalokat éneklünk. Szenteste megnézzük a katolikus templom előtti szabadtéri betlehemes bemutatót, aztán este következik az ajándékozás, majd a családi játék. Legszívesebben aktivitizünk. Mindenki részt vesz benne, sokat nevetünk és felidézzük a közös emlékeket. Főleg a feleségemnek köszönhetően az asztalra mákos bejgli, hal és szárnyasok kerülnek. Karácsony első és másodnapján pedig a testvérekkel meglátogatjuk egymást”- mutatta be ünnepi szokásaikat az alelnök.
„A gyerekektől nem vásárolt, hanem saját maguk által készített ajándékot kapunk, ennek örülünk a legjobban, mert tudjuk, hogy amíg készítették ránk gondoltak. A nagyobbik lányom például több éve adventi naptárt készít, minden napra, mindenkinek egy személyre szóló idézettel, hogy lélekben is felkészüljünk az ünnepre. Mi viszont általában vásárolunk valamit, amire vágynak, játékot, könyvet, sporteszközt, vagy egy ruhadarabot. Megpróbáljuk kitalálni, minek örülnének, fontos, hogy meglepetés legyen. Ajándékot én csak a családnak veszek, a rokonoknak a feleségem vásárol.”- árulta el a munkamegosztást Csiger Lajos, aki munka mellett aktív szereplője volt a mezőkövesdi közéletnek is. Mint alpolgármester például minden évben részese volt karácsonyi ünnepségeknek és templomi alkalmaknak. A megyei közgyűlés alelnökeként is számos elfoglaltsága van, de természetesen szakít időt és energiát a meghitt családi ünneplésre.