Vadonatúj nosztalgia; Menetpróba: Toyota Auris HSD

A sok Prius és Lexus XXXh után viszont most a Toyota a „népet” szeretné felültetni a hibridezés körhintájára, melyhez Európában a villannyal spékelt Aurist választották.

Ez az autó mostanra érett meg arra, hogy tényleg hódítson. A modellfrissítés előtti változat kissé kusza stratégiával érkezett a piacra. Arca yarisosan kisautós volt, és még korábbi művésznevét, a Corollát is elfelejtette, viszont a legnagyobb, legdrágább motorkombinációk csak hozzá voltak választhatók. A négyajtós Corolla viszont, ami a felnőtt Camry vonásait örökölte, csak jelentéktelenebb erőforrásokkal volt elérhető. Tehát a kisautó a legkomolyabb, a komoly nagyautós pedig az egyszerűbb és olcsóbb… Érti mindenki ugye?

Mikor az eladások tükrében a felismerés belehasított a modell atyjaiba, gyorsan módosították is a hozzáállást. Az Auris végre csillogó, öntudatos rácsot kapott; szép, kiegyensúlyozott tekintettel és a farának is jót tett a vizuálműhelyi gyurmázás. Belül megpuhult egy-két lényeges felület és lám, az autó azonnal milliókkal gazdagabbnak érződik.

A menetfeeling mindig istenien hibrides egy delejjel sarkantyúzott Toyotában. Csak villanyüzemmódban a kocsi mindig olyan, mint egy vattával kibélelt könyvtár, nincsenek váltások, és az egész kissé Jetson-családos. Azazhogy mégsem. Most, hogy a Toyota marketingesei kezdik biztatni a vásárlókat, hogy fókuszáljanak csak a hibridek felé, egyszerre beüt a felismerés: ezt már mindannyian éreztük! Nyomjuk meg az EV (elektromos hajtás) gombot és hunyjuk be a szemünket!
Jó nyomaték, csönd, nagyon finom villanymotor zizimizi és haladunk. Fékezéskor a rendszer energiát gyűjt vissza, ezért halkan nyíg a rekuperációs rendszer. És ekkor világosodik meg minden! Troli! Mindenki a markában érzi a kapaszkodók érzetét és fanyarul vigyorogva megjelenik előttünk az Auris két hosszú áramszedővel… de aztán a benzinmotor szinte érezhetetlen bekapcsolása megint előrerepít az időben, és hazaérkezünk. Sosem volt jobb egy regressziós hipnózis!

Szemünket kinyitva hunyorgunk egyet, rápillantunk a kijelzőre, ahol éppen a hajtásmódot szemléljük, majd kíváncsian továbbökjük, és elégedetten nyugtázzuk az 5.2 literes fogyasztást. 1400 kilóval, 1.8-as motorral, 136 lóerős rendszerteljesítménnyel ez megnyugtatóan szép eredmény, de még mehet lejjebb is – főleg városban!

A HSD menetviselkedése abszolút naturális. Jó a kormányszervo, nem műízű a fék érzete, sőt, az egész élmény csendesebb és komfortosabb, mint a Prius. Ez pedig igen nagy fegyvertény. A kocsi így inkább analóg, mint digitális; nem vetít a szélvédőre, mégis megmutat mindent.
Van valami negatívum? Hogyne. Az akksik bő 70 literrel csökkentik a csomagtér egyébként is átlagos méretét, így csak 279 liternyi volumen szolgálja pakolási kényünket-kedvünket. Vigasz, hogy legalább az üléstámlák dönthetőek, ezért valamelyest variálható az Auris kubikos kordé-faktora.

Az Auris HSD a normál C-szegmenses kocsit házasította össze a forradalmi Prius hajtásláncával, így hívhatnánk akár Priurisnak is. A Toyota egy józan autóba csempészte a fennkölten zöld hibridérzetet, s ezzel sokkal szimpatikusabbá, kézzelfoghatóbbá varázsolta az egész technológiát.

Szilvásy Bence