Válságkörkép – mélyponton innen, vagy túl?

Megkérdeztük a vállalkozókat is, milyen tapasztalatokkal zárták az elmúlt évet? Milyen volt a 2009-es esztendő, és mit várnak az újtól? - kérdeztük néhány vállalkozás vezetőjétől.

Soltész Zoltán, az abaújszántói, papíripari termékeket gyártó, és forgalmazó Zentó-Piért Kft. ügyvezetője
– Tavaly gyengébb évet zártunk, mint 2008-ban, de nem vagyunk veszteségesek. Az árfolyamveszteség, vagyis az, hogy nem az eredeti, hanem magasabb kamatokkal kellett visszafizetni a hiteleket sok nehézséget okozott. Ez komoly érvágás egy magunkfajta kisvállalkozásnak. Ehhez még hozzájött, hogy egy nyertes pályázatunkra nem érkezett meg a forrás, ami megint csak hátráltatta a munkát. Már azon is elgondolkodtam, hogy érdemes-e pályázni? A rossz mellett az viszont mindenképpen jó, hogy sikerült megtartani dolgozóinkat, sőt időnként – az úgynevezett kiskönyv segítségével – alkalmilag is foglalkoztattunk embereket. Újév? Mivel sikerült az egyik nagy megrendelőnkkel meghosszabbítani szerződésünket, illetve új vevőket, partnereket is keresünk, a tavalyihoz hasonló év elé nézünk.

Oldoner István, a mezőkövesdi Gráf Állványzat Kft. tulajdonos-ügyvezetője
- Tavaly szinte minden visszaesett a gazdasági válság miatt. A médiában megjelent számok szerint tizenötezer vállalkozás ellen indítottak felszámolást, tizennégyezer cég a végelszámoláson van túl, vagyis huszonkilencezer munkáltató lehetetlenült el. Ennek tükrében magyarázni kell az elmúlt évet? Mivel egyáltalán nincsenek kedvező gazdasági hírek az idei évet illetően, meglehetősen pesszimista vagyok. Lehet, hogy rosszul látom, de az a véleményem, hogy nem értük még el a válság mélypontját. Szó sincs stagnálásról, még leszálló ágban vagyunk. Mikor lesz jobb? Azt szoktam erre mondani, ha tőlünk nyugatra, a fejlettebb államokban elindul a javulás, akkor nálunk is mozdulhat valami, de csak másfél, két év elmúltával. Sokat remélünk a tavaszi választástól, szeretnénk, ha olyan kormány kerülne az ország élére, aki segíti a vállalkozásokat – tettekkel is.

Gáthy Sándor, a mádi Ferroprofil Kft. ügyvezetője
– Elsősorban acélszerkezeteket gyártunk, szerelünk, és – a tervezést is beleértve – komplett műszaki fejlesztéseket végzünk. A tavalyi évünk a 2008-asnál szerényebb, de pozitív eredménnyel zárult. Meg kellett küzdenünk a válság minden negatív hatásával, ám sikerült megőriznünk a dolgozói létszámot. Nagy szerencse, hogy jelentős osztrák és német megrendeléshez jutottunk, így most május végéig – ha lehet így fogalmazni – fedve vagyunk. Remélem, hogy szűk fél éven belül pozitív irányba mozdul el az ország gazdasága, túléljük az idei évet, eltekintve attól, hogy többen azt mondják, még nem vagyunk a mélyponton. Én a magam részéről igazán remélem, hogy nem lesz további negatív hatás, nagyon sok kis- és középvállalkozás sorsa múlhat ezen. Mi hatvan embert foglalkoztunk, ami jelentős létszám településünk, de egy-két környékbeli helység életében is.

Luterán András, a felsődobszai VÉD-Ő 2000 Kft. ügyvezetője
– A tavalyi évet a túlélés reményében indítottuk. Nagy nehézségek árán ez sikerült is, de rezgett a léc. Sajnos nem tudtunk árakat emelni a válság miatt, de megtartottuk helyünket a térségben. Ha azt veszem alapul, hogy kis cégek sokaságát számolták fel, akkor máris sikerről beszélhetek. Éves szinten harminc fővel dolgozunk, ami egy átlagszám, hiszen vannak építőipari csúcsidőszakok, amikor ötvennél több embert foglalkoztatunk, tél környékén pedig kevesebbet. Nem várunk csodát az idei évtől. Reménykedünk, hogy a „túlélésre játszva” ez lesz az utolsó. Mindenképpen változást kell hoznia a tavaszi választásoknak, abban bízunk, hogy ha ebben az évben még nem, de 2011-től már nem kell azon izgulnunk, felszámolnak-e, vagy megmaradunk.

Csőd, felszámolás, folytatódó hanyatlás

Nincs sok okunk az optimizmusra, véli Bihall Tamás a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) elnöke, aki az exportra termelők és beszállítóik helyzetét látja kedvezőbbnek 2010-ben.

Borsod-Abaúj-Zemplén hazánk egyik legnehezebb gazdasági helyzetű megyéje. Kedvezőtlen foglalkoztatottsági és gazdasági viszonyok között érte el a világgazdasági válság, amelynek negatív hatásai éppen ezért itt fokozottan érvényesültek. A legkritikusabb helyzetbe elsőként a belföldi piacra termelő és a hazai tulajdonú kereskedelmi, építőipari és fuvarozó cégek kerültek, majd a megye két húzóágazatát, a vegyipart és a gépipart is megingatta, később pedig minden ágazatba begyűrűzött a válság. A foglalkoztatás csökkenése mellett a beruházások is jelentősen visszaestek, a vállalatok jövedelemtermelő képessége
2009-ben 2008-hoz képest megfeleződött, és 20-30 százalékkal megugrott a csőd-, és felszámolási eljárások mértéke. A kamara elnöke szerint a belső piacra termelő vállalkozások a tavalyi évet csak úgy tudták túlélni, hogy mozgósították meglévő tartalékaikat. A vállalkozások működését jelentősen megnehezítette
a bankok hitelezési gyakorlatának szigorodása, a hitelezés leállása. A pénzintézetek egyáltalán nem, vagy pedig igen magas áron finanszírozzák a számukra kockázatosnak vélt üzleteket. Bihall Tamás úgy véli, hogy az utolsó tartalékaikat is fölélő kis-, és középvállalkozások ebben a helyzetben csak akkor maradhatnak életben, ha a világpiacon és itthon is fellendülés veszi kezdetét, ha megjelenik egy olyan politikai akarat, amely élénkíteni képes a belső piacot. Hazánkban azonban 2009-ben elmaradtak a gazdasági növekedés serkentését célzó támogatások, és a források is ésszerűtlenül lettek szétosztva, vagy be sem kerültek a gazdaságba. Ami az idei esztendőt illeti: a BOKIK elnöke úgy látja, a tavalyi év hanyatló tendenciája 2010 első feléig folytatódni fog. Ebből adódóan
a csőd-, és felszámolási eljárások száma emelkedni fog. A tavalyi évet túlélő cégek közül is egyre többen kerülnek majd nehéz piaci pozícióba. Kedvezőbb esélyei azoknak a vállalkozásoknak, illetve beszállítóiknak lesznek, amelyek exportra termelnek, de túlélhetik azok is, akik rendelkeznek némi tőketartalékkal.
Bihall Tamás szerint kedvező jel, hogy a válság ellenére a középvállalkozások stabilak maradtak. Náluk, ha kis mértékben is, de nőtt az árbevétel, sőt a foglalkoztatás is, ami reményt adhat arra, hogy a megye gazdasága talpra áll.

Hátrányban a régió

A válság a munkaerőpiacon továbbra is érezteti hatását. „Drasztikus változás az elkövetkezendő hónapokban nem várható, stagnálásra, vagy a foglalkoztatás csökkenése mellett a szezonális hatásokra lehet számítani”, mondta lapunk érdeklődésére Szabó József, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója.

Érdekes módon érintette az észak-magyarországi régió munkaerő-piaci helyzetét a válság, ami nálunk is, mint az országban máshol, a munkanélküliek számának emelkedését és a felkínált munkahelyek számának csökkenését hozta 2009-ben. Meglepő módon térségünkben – relatíve – nem romlott annyira a helyzet, mint országosan, vagy a nyugati megyékben, ahol a 34 százalékot, de helyenként a 70 százalékot is meghaladja a regisztrált álláskeresők aránya. Nálunk ez a mérték 18 százalék körül mozog – tudtuk meg a főigazgatótól. Szabó József szerint ez azért alakult így, mert hazánkban az ipart és az építőipart sújtotta a legjobban a válság, így nem véletlen, hogy azokban az egyébként fejlett térségekben, ahol erős ipar működött nagyobb mértékben romlott a munkaerő-piaci helyzet. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy térségünkben már korábban is magas volt a munkanélküliség.
„Sajnos régiónk hátrányos munkaerő-piaci helyzete továbbra is megmaradt, és számos egymásnak ellentmondó tendencia is érvényesült. Ilyen volt például az, hogy 2008-hoz képest annak ellenére, hogy a regisztrált álláskeresők száma növekedett, több üres álláshelyet tudtunk felajánlani.” A felkínált álláshelyek száma mintegy felére csökkent, ugyanakkor a központi forrásból támogatott közcélú foglalkoztatás jelentős mértékben növekedett. De ennek ellenére – a foglalkoztatási tervben rögzítetthez képest – az önkormányzatok kevesebb forrást használtak fel közcélú foglalkoztatásra. Idén a decentralizált foglalkoztatási alapból 500 millió forinttal jut majd több a munkaerő-piaci folyamatok javítására régiónkban, mint tavaly. Ez azt jelenti, hogy új támogatási formákkal bővül a kínálat. Szükség is lesz rá, hiszen a válság hatásai még idén is érezhetők lesznek. Drasztikus változásra 2010 első feléig-háromnegyedéig ugyan nem számít Szabó József, de szerinte a stagnálás és az enyhe mértékű romlás benne van a levegőben, azaz a munkanélküliség, ha nem is nagymértékben, de nőhet az előző év azonos időszakához viszonyítva.

Versenyhátrányban a magyar gazdák

Traumák nélkül vészelte át a gazdasági és pénzügyi válságot az agrárium. Ma az ágazat fejlesztésének forráshiánya jelenti a legnagyobb gondot a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Agrárkamara titkára szerint.

A gazdasági válság hatásait elemezve Szabadfalvi László elmondta, hogy annak kezdete 2008-ban az értékesítés idejére esett a mezőgazdaságban, ami a forint gyengülése következtében kedvező piaci viszonyokat nyitott a gazdák számára. A korábban intervencióban felhalmozott és az éves árukészletek szinte egyik pillanatról a másikra elkeltek. Ennek következtében 2008-ban a gazdasági ágazatok közül egyedül az agrárium zárt pozitív szaldóval. Az ágazat a válság negatív hatásait 2009 első negyedévében érezte meg először azzal, hogy forráshiány jelentkezett a beruházásoknál, a saját erőforrások és a banki hitelek előteremtésénél. A második negyedévben, a betakarítási időszakban szembesültek aztán a gazdák azzal, hogy szinte ötödével visszaesett termésmennyiségre sincs elegendő kereslet, és export lehetőségeik is beszűkültek, a termények pedig felhalmozódtak a raktárakban. A megyei titkár szerint az agráriumban nem voltak felszámolások, nem volt létszámcsökkentés, gondok jelentkeztek viszont a hitelszerzésben, így az év második felére egyre nehezebbé vált az ágazat finanszírozása. Időben érkeztek viszont a támogatások, ami azért fontos, mert a magyar gazdaságok 70 százaléka csak az uniós támogatások révén képes eredményesen gazdálkodni. A földalapú támogatások unión belüli egyenetlen eloszlása viszont lényeges különbséget okoz egy magyar és egy nyugat-európai gazda helyzete között, ez utóbbi javára. A versenyhátrány Szabadfalvi László szerint abból is adódik, hogy hazánkban a földhasználók csupán 30 százaléka tulajdonos, a többi földbérlő, míg az Unió tagországainak többségében pont fordított az arány. Ebből adódóan a magyar gazdákat – és a termékeket – a földbérleti díj, mint plusz költségtényező hozza hátrányos helyzetbe a piacon. Ezen segítene egy, az Alkotmánybíróság előtt lévő törvényjavaslat, az Egységes Farm Támogatási Rendszer – az úgynevezett SPS – amely kedvezőbb helyzetet teremtene az agráriumban. Az SPS stabilizálná a földhasználati viszonyokat, és kiszámíthatóbb támogatást jelentene a magyar gazdáknak. Bevezetésével nőhetne versenyképességük.