Válságkörkép: nő a bizonytalanság

Általános vélemény, hogy a kormány nem ismerte fel időben a kedvezőtlen folyamatokat, és nem tett semmit a válság megfékezése, vagy hatásainak enyhítése érdekében. Ráadásul ennek a hozzá nem értésnek az árát akarják most az emberekkel megfizettetni. Sokan úgy látják: erről szólnak az eddigi megszorító intézkedések, és az újabbnál újabb tervezetek is. A tényekről azonban vajmi keveset tudhatunk. A nagy bizonytalanság miatt pedig még rövidtávon sem képesek előre tervezni a gazdasági társaságok.

Itt van rögtön a kohászat. Ózdon karbantartási munkák folynak, a diósgyőri üzem is áll. Nem tudni miként és főleg mikor indulnak újra, már csak azért sem, mert az ágazatnak diktál például az építőipar, amely köztudottan recesszióban van. Elbocsátásokról egyelőre hivatalosan nincs szó, viszont a sokat próbált kohászok körében – immár nem először – nagy a bizonytalanság.
A megye zászlóshajójának tartott vegyipar legnagyobb üzeme a BorsodChem február 3-án jelentette be a megdöbbentő hírt: 20 százalékos létszámleépítésre kényszerül. Ez várhatóan 550 dolgozó elbocsátását jelenti. Az elektrotechnikai részegységeket gyártó Sanmina alsózsolcai üzeme a hírek szerint mintegy száz fővel csökkenti létszámát, és akkor még nem beszéltünk az autóiparban érdekelt, ugyancsak miskolci Shinwa Magyarország Kft.-ről, amely szintén kénytelen megválni dolgozóinak egy részétől. Ugyancsak az autóipari recesszió miatt építi le – információink szerint – több mint száz emberét az ózdi Saiai-Burgess. Szakértők szerint a kereslet csökkenése miatt őszre a Bosch elektromos kéziszerszám üzemét is elérheti a leépítési hullám.  

Nem tudni, kell-e majd a Tokaji?

A Tokaj Kereskedőház Zrt. megbízott vezérigazgatója Cziráki Imre beszélgetésünkkor megjegyzi: konkrétumok híján nem igazán tud nyilatkozni a kilátásokról. A cég alapvetően palackos bort készít, és nagy kérdés, milyen hatással lesz a válság az értékesítési lehetőségekre. Egyelőre az előző évnek gyakorlatának megfelelően teljesítenek, és igyekeznek majd rugalmasan kezelni az esetleges piaci változásokat. Mindent elkövetnek, hogy a megszerzett piaci pozíciókat megőrizzék.


„Családok ezrei mehetnek tönkre”

Németh Gábor mezőgazdasági vállalkozó Garadnán. Már az elején kiemeli: a nagy bevétel ebben az ágazatban soha nem a termelőnél, hanem a kereskedőknél csapódott le.
– Bárhogy alakul a helyzet, a munkánk nem lesz kevesebb. Mérleget pedig csak egy év múlva készíthetünk. Az tény, hogy a hitelek törlesztési részletei jól elszaladtak, milliós tételben jelentkeznek a plusz költségek – mondja. - Ennek ellenére reménykedünk, hogy jövőre is kell a búza, a kukorica, meg a többi termény, mert ha a mezőgazdaság meghal, vele hal az ország is. Bárhogy alakulnak is a dolgok, én nem akarok csökkentett területen termelni, mert mostanra sikerült beállítani a gépparkot a mintegy kétszáznyolcvan hektárhoz.

Hogy lehet-e spórolni? A műtrágyán, a növényvédő szereken igen, de csak mértékkel, mert különben a növény látja a kárát. Mindent összevetve félek az idei évtől, de optimista vagyok. Nem hiszem, hogy visszafelé kellene menekülni, ezért nem adom fel. Próbálok újítani, kísérletezünk például olajretekkel, héj nélküli olajtökkel is, a hagyományos növények mellett. Visszatérve a mezőgazdaság „halálára”, a kormánytól elvárnánk egy kis „babusgatást”, mert nagyon sokan élnek belőlünk. Ha nekünk be kell zárni a kaput, csukhat velünk együtt a gépkereskedő, az alkatrész gyártó, a műtrágyát gyártó üzemek, a beszállítók, vegyszerforgalmazók, és még sorolhatnám. Családok ezrei mehetnek tönkre. Hogy a megműveletlen földről, annak környezetéről már ne is beszéljek!

„Általános a visszaesés

A kialakult helyzetet nem látja túl rózsásnak Bihall Tamás, a megyei kereskedelmi és iparkamara (Bokik) elnöke.
„Novemberben készítettünk egy kérdőíves felmérést tagvállalataink körében, amire mintegy százötven válasz érkezett. Ezekből kiderül, hogy megyénkben kőkeményen érvényesülni fognak a válság hatásai. A pénzügyi krízis likviditási zavart okozott a vállalkozások többségénél, automatikusan visszaestek a megrendelések, folyamatos a piacok beszűkülése. Mindezek miatt a cégeknél készletnövekedés, belső nehézségek sorozata kezdődött el. Sajátos, hogy a kis- és közepes vállalkozások a létszámhoz egyelőre nem nyúlnak, kivárnak. De a tények ismeretében azt gondolom, a leépítések elkerülhetetlenek. Sajnos számítanunk kell arra is, hogy kis- és közepes vállalkozások szűnnek majd meg, országosan nő a felszámolások és csődeljárások száma. Ami a nagyvállalatokat illeti, ezek most kényszerülnek kapacitáscsökkentésre, átmeneti leállásra, és – mint a BorsodChem példája mutatja – elbocsátásra. Minden szférában visszaesés tapasztalható, ez kihat a szolgáltatásokra, üresek a szállodák, nincs forgalom az éttermekben, és még sorolhatnám. A nagy kérdés, hogy ez az állapot meddig tart? A kamara operatív, gyors, hathatós intézkedéseket vár a kormánytól” – fogalmazott Bihall Tamás.

A munkáltatók kivárnak

Egyfajta összegzésnek is tekinthető Szabó Józsefnek, az Észak-Magyarországi Regionális Munkaügyi Központ vezetőjének tájékoztatása.
„Ebben a régióban is érzékelhető a létszámleépítés, de nem olyan mértékben, mint pl. Nyugat-Dunántúlon. Az idei év eltelt időszakában azt tapasztaltuk, hogy a munkáltatók kivárnak. Nem tudják előre, milyen hosszú lesz a termeléscsökkenés. Egy-egy létszámleépítés pedig azt is jelenti, hogy felmerülhetnek a végkielégítéssel, felmentéssel járó bérek, jogilag előírt költségek. Ami lehet, hogy nagyobb kiadást jelent a munkáltatónak, mint a foglalkoztatás. Mert, ha elengedi a szakirányú, neki megfelelő dolgozókat, nincs rá garancia, hogy később utoléri őket. Ez az óvatos kivárás jellemző.”
Szabó József azt mondja: „Bizonyos mértékben az észak-magyarországi régió gazdasági szerkezete előnyösebb, mint az ország más vidékein. A válságkezelésére komoly pénzügyi források állnak rendelkezésünkre, amit igazából most kezdünk propagálni. Ezek a munkaerő-piaci eszközök együttesen segítik a munkáltatókat és a munkavállalókat. A foglalkoztatottság megőrzésére, munkahely megtartó pályázatokra 16,7 milliárd forint áll rendelkezésre, erre már lehet pályázni részben az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz, részben a munkaügyi központokhoz. Különböző kategóriák léteznek, érdemes tájékozódni.”
Hozzátette: nem csak leépítésekről szól a történet, munkahelyteremtésekről is van tudomásuk. - Megyénkben - ebben az esztendőben – mintegy ezerháromszáz fős létszámfejlesztésről tudunk, amihez már megvannak a források és megkezdődtek a beruházások – mondta Szabó József.

„Visszaeső gazdaságban nő a munkanélküliség”

Hogyan látja helyzetünket Csaba László professzor, gazdaságkutató, akadémikus?

– Osztja azt a véleményt, miszerint az európai közösség védernyőjének köszönhetően sokkal kevésbé érintette hazánkat eddig a pénzügyi válság, mintha egyedül „hajóznánk?”

– Egyértelmű, hogy a kerítésen kívül még rosszabb lenne. Sőt, az EU részvétele nélkül vélhetően az IMF is kisebb hitelcsomagot adott volna, ráadásul lassabban és a jelenleginél keményebb feltételek mellett. Ez volt a helyzet a 70-es, a 80-as, de még a 90-es években is. Még az Antall-kormány idején is konkrét lépéseket írtak elő nekünk, ami most nem áll fenn.

– A válság hatására egymást érik a kisebb-nagyobb létszámleépítések, sok vállalkozás pedig nem tudja, mi lesz. Véleménye szerint mire számíthatunk rövid távon?

– A magyar foglalkoztatási krízis nem mai keletű, legalább 4-5 éve szó van róla. Csak nem figyeltek rá, mert például a szakmunkásképzés megszüntetése és a felsőoktatás minden koncepciót nélkülöző felfuttatása nem a megoldás irányába visz. Hasonlóképp páratlan – és a Magyar Nemzeti Bank évek óta hajtogatja, hiába –, hogy a munkabérek és a segélyek közti arány egészségtelen. A nemdolgozásért fizetünk. Végül nem meglepő, hogy ha a kisvállalkozói kört ellehetetlenítik, például a munkaügyi, adóügyi és más előírások burjánzásával, akkor nem lesz, aki produktívan foglalkoztasson. Visszaeső gazdaságban, bizalomhiányos környezetben ez még inkább így van. A munkanélküliség tovább fog nőni.

– Tartósan be kell rendezkednünk a forint mélyrepülésére, vagy csak átmeneti megingásról van szó?

– Ez a következő hetek KULCS-kérdése. Mert, ha a forint stabilizálódik, van fixpont, amihez tájolni tudjuk magunkat. De ha politikai nyomásra, vagy csak szűklátókörűségből az „olcsó pénz politikája” győzne, a forint se járna jobban, mint az angol font. Utóbbi néhány hét alatt értékének harmadát veszítette el, pedig világvaluta. A mi kis nyitott gazdaságunkra nézve ez életveszélyes kísérlet, mellesleg az angolok is mély visszaeséssel fizetnek érte.