VIII. Szent Ivó Napok - Abaújszántón

A hétvégén a szent oltalma alatt tartanak vigasságot az abaúji városban. Az eseménysort kétnaposra tervezi Abaújszántó Önkormányzata és a Szent Ivó Borrend. A pénteki napot kitölti a termelői borverseny, lévén Tokaj-hegyalján vagyunk, majd este a Borbíráló Show (Borsó) programján hirdetnek eredményt, amelyet amatőr rock együttesek koncertje követ.
Szombaton hagyományőrző együttesek lépnek a nagyérdemű elé, lesz pincemustra a Sivák Barnabás Népdalkör kísérete mellett, majd amatőr művészeti csoportok bemutatója következik. Este hattól táncházban bokázhatnak az érdeklődők, majd 21 órától a Törköly népizenekar előadása következik, és hogy ez a nap se múljon el sztár nélkül, Baby Gabi koncertje zárja a VIII. Szent Ivó Napokat.

A szent

Érdemes szót ejteni a névadó szentről: Hélory Ivó a bretagne-i Kermartinban született 1253. október 17-én. Édesapja korai halála után édesanyjára maradt a gyermekek nevelése. Ivó vallásos nevelését jól mutatja édesanyjának ránk maradt intése: "Úgy élj, hogy szent lehess!" Filozófiát, teológiát és kánonjogot Párizsban, római jogot Orleans-ban tanult. Utóbbi helyen tanárai közé tartozott Pierre de la Chapelle, aki elsőként kommentálta Iustinianus Institutióit. Ivó figyelemre érdemes jogtudományi, elméleti munkásságot nem fejtett ki, de megszerzett tudását annál inkább kamatoztatta a gyakorlatban.
Jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta. Tanulmányai befejeztével, 1280-ban, diakónussá szentelték, majd szülőföldjén, a rennes-i egyházmegyei bíróság bírája lett. Néhány év múlva azonban már a tréguier-i egyházmegyei bíróságon végez bírói szolgálatot.
1284-ben szentelték pappá. Először tredrez-i, majd később louannec-i plébános lett. Plébánosi szolgálata mellett továbbra is segítette a szegényeket jogi ügyeik intézésében. A pereskedő felek megbékítésére törekedett, az ügyek intézésében igazságos és méltányos volt. A források kiváló hitszónokként is megemlékeznek róla, az erényes életre, a szentek példájának követésére buzdított. Sokat és elmélyülten imádkozott, szigorú önmegtagadásokat végzett. 1303. május 19-én halt meg. Ereklyéi a tréguier-i székesegyházban találhatók. Még életében is sok csodás eseményt kapcsoltak a nevéhez, de közbenjárására, halála után is történtek csodás gyógyulások, imameghallgatások. Tisztelete egész Európában elterjedt, jogász-társulatok és egyetemek jogi karai védőszentként tisztelték.
VI. Kelemen pápa 1347. június 14-én avatta szentté. Részlet a szentté avatási bulla szövegéből: "Hélory Ivó hívő ifjúságot élt, kegyelemmel cselekedett, tiszta lélekkel, őszinte szívvel kívánta Krisztus szolgálatát. A magáéból könyörületesen enni adott a szegényeknek, de saját vágyainak minden rezdülését az értelem erejével korlátozta az igazságot, méltányosságot és a könyörületességet is tiszta szívből és igaz hittel szerette. Mint természettől fogva irgalmas ember bőkezűen segítette a nélkülözőket, minden vagyonát önként a szegényeknek adta, azok védelmezője lett, akik nem kaptak sehonnan segítséget, és Isten kezének erejével tartotta vissza a hatalmaskodókat, Krisztus nevében támogatta a rokkantakat, ruházta a ruhátlanokat, fogadta a zarándokokat és enni adott a szegényeknek. Mint a ragyogó reggel, úgy szórta fényét, arca igazságot sugárzott, és ez értékessé tette életét, csodálatot keltett. Már életében tündököltek kivételes tettei és csodái. Mégis akkor vált igazán fénnyé, amikor a Mindenható megszabadította dicsőséges lelkét értékes porhüvelyétől és saját hatalmába vette. Mert azok, akik csatlakoznak Istenhez, olyan lelkek, akiknek akarata egy az Isten szándékával."

Az Ivó név a régi, jókedvű, mulatós jurátusokban rokon képzeteket szült.