Volt egyszer egy hadsereg…

Elsőként Tóth Béla elnök tartott beszámolót, katonása fogalmazva jelentést. Meghatározó feladataikat pontokba szedve, elsőként a legfontosabb célkitűzésüket, az emlékezést és emlékeztetést említette. Ezt követően a nemzeti öntudat és identitás erősítéséről, zárásként pedig az érdekvédelemről. A megyében mintegy 600 főnek sikerült „kárpótlást” intézni azoknak akik legalább három évet voltak szovjet hadifogságban, 56-os elítélteknek és kényszermunkásoknak. Sajnálattal állapította meg, hogy az előző két kormánynál, de a jelenleginél is kezdeményezte, hogy legalább időarányosan kapjanak juttatást azok is akik fogva tartása nem érte el a 3 évet, de – eddig – nem járt sikerrel.

Az elnöki beszámolóban elhangzott, hogy az idén két zarándok utat szerveztek. Az egyiket Lengyelországba, ahol az első világháborús 10-es honvéd csatatereket, hősi temetőket keresték fel. Ősszel pedig Kárpátaljára látogattak, ahol többek közt Szolyván lerótták kegyeletüket a gyűjtőtáborban elpusztult sok ezer magyar emléke előtt.

Ezt követően a szövetség négy vezetője meggyújtott egy-egy gyertyát az adventi koszorún. A közelgő karácsonyon túl az elhunyt bajtársakra, civil áldozatokra is emlékeztek. Szarvas Péter címzetes esperes, a Szent Anna plébánosa mondott köszöntőt és imát, majd Feledy Péter, a szövetség titkára szólt a vendégekhez, külön kiemelve, hogy a szomszédos gimnázium diákjai is képviseltetik magukat.

A Himnusz közös eléneklését követően kötetlen keretek közt folytatódott a közgyűlés. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével többek közt Bárcziné Sowa Halina, a miskolci lengyelek vezetője. Az egyik idős honvéd, aki annak idején páncélosként harcolt a Don-kanyarban már a fehér asztal mellett felelevenítette az emlékeit...