„1956 Magyarország védjegyévé vált”

A megemlékezés a város bejáratánál kialakított parkban kezdődött, ahol dr. Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Török Dezső, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Szilva István, Sajóbábony polgármestere avatta fel az 1956-os emlékművet, majd elhelyezték a megemlékezés virágait. Koszorúzott többek közt Riz Gábor Demeter Zoltán és  dr. Varga László országgyűlési képviselők, a megyei önkormányzat nevében Török Dezső, Bánné dr. Gál Boglárka, a megyei közgyűlés alelnöke és dr. Kovács János, megyei főjegyző. A megyei közgyűlés Fidesz frakció képviseletében: Csiger Lajos, Aros János, Szabó Gergely, továbbá számos párt, társadalmi szervezet, önkormányzat képviselője rótta le kegyeletét az emlékműnél.

A megemlékezők ezt követően közösen mentek át az általános iskolába, ahol a Himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepi közgyűlés. Dr. Szilva István, mint házigazda köszöntötte a vendégeket, megköszönte a megyei önkormányzatnak, hogy közösen ünnepelhetik október 23-át. Reményét fejezte ki, hogy jó házigazdának bizonyulnak- ami a látottak alapján kijelenthető: teljesült. A polgármester az emlékműavatásra kitérve megjegyezte, hogy most már méltó körülmények közt tudnak emlékezni a forradalomra és szabadságharcra, amelyben bányonyiak is részt vettek, s ismertette – név nélkül – az egykori ítéleteket. Kiemelte, hogy 1956 közösségi élmény volt, s nagy energiák törtek a felszínre. Bár csak a mának is jutna belőle.

A köszöntőt követően Török Dezső nyitotta meg az ünnepi közgyűlést. Böjte Csaba ferences rendi szerzetest idézve emlékeztetett arra, hogy a szabadságot nem lehet megvásárolni, az álmok megvalósításáért hozott helyes döntések következtében születik meg az emberek lelkében. Ilyen frenetikus élmény lehetett 1956. október 23.-a, a felszabadulás élménye, a zsarnokság bukása.

„A hősöknek köszönhetően mi, fiatalabb nemzedékek már csak az elbeszélések, a történelemkönyvek alapján sejtjük, hogy milyen volt Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványának országában élni”- utalt a Rákosi diktatúra korára. A félelmet azonban sikerült legyőzni, átszakadt a lelki gát, s a pesti srácok legyőzték az ÁVH-t és a szovjet megszálló csapatokat. „Vérükkel változzák meg Magyarország szabadságát”, amely már puszta létével kihívást jelentett a szovjeteknek, s ezért ismét bevonultak, a helyi kollaboránsok pedig véres bosszút álltak a forradalmárokon. A megtorlás ellenére a szabadság lángja sokak szívében tovább égett.  Összegezve: „Tartozunk annyival 1956 hőseinek és áldozatainak, hogy nem adjuk fel függetlenségünket. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti ügy” – zárta beszédét a megyei közgyűlés elnöke.  

„’56 számunkra, utódoknak a szabadságvágy jelképe”- indította ünnepi beszédét dr. Nagy István. Hatvanegy éve megerősítették, hogy a magyarság képes és akar is szembe szállni a zsarnoksággal. A történések az egész társadalmat érintették. Szabad Magyarországot, demokráciát akartak, véget vetni a cinikus hazugságcunaminak, ahol pont az ellenkezője volt az igaz, mint amit a propaganda állított. Azt askarták, hogy Magyarország a magyaroké legyen. A harcok ugyan első sorban Budapesten zajlottak, de a forradalmi eseményekből Borsod-Abaúj-Zemplén lakossága is kivette részét, változást akart. Komoly szerepe volt például a diósgyőri munkásdelegációnak abban, hogy Nagy Imre miniszterelnök a forradalom mellé állt.

Az 1914-től kezdődő baljós időket értékelve az államtitkár kiemelte: csoda, hogy maradt erejük 1956-ra. A csoda azonban megtörtént, amivel Magyarország kivívta a világ tiszteletét. A szovjetek által levert szabadságharc után pedig jött a megtorlás, amely sokkal véresebb volt, mint az 1849-es osztrák. Az 1963-as részleges amnesztiáig a magyarság minden szabadon töltött nap után fél év terrorral lakolt.  1956 Magyarország védjegyévé vált, szellemiségét meg kell őrizni – kérte dr. Nagy István.

A hagyományokat folytatva az ünnepi közgyűlés keretében kitüntetéseket adott át Török Dezső és Bánné dr. Gál Boglárka. Pro Comitatu díjat vehetett át dr. Jeney András, matematikus, az MTA köztestület tagja. Alkotói díjban részesült a Kiss Kata Zenekar, amely egyedi módon ötvözi a népzenét más stílusokkal és Kovács Bertalan többszörös szenior világ- és felnőtt magyar bajnok úszó, a miskolci vízisport ikonja.

Az ünnepi műsorban közreműködött a sajóbábonyi Rezeda Népdalkör, a helyi általános iskola diákjai, valamint Sasvári Sándor Jászai Mari díjas művész.

A műsort követően Török Dezső emléklapot adott át a dr. Szilva Istvánnak megköszönve a rendezést, majd bezárta az ünnepi közgyűlést. A Szózat közös eléneklése után a közös ünnep alkalmából emléktáblát avattak az iskola falán, amelyet Török Dezső és Bánné dr. Gál Boglárka közösen leplezett le.  A megemlékezést követő fogadáson dr. Nagy István mondott pohárköszöntőt. A közös élmény, közös cselekvés fontosságáról szólt, s az alkalmat megragadva megköszönte az ’56-os emlékmű állítását.