„Hogy méltó lehessek a Krisztus katonája címre…”

 Pethőné Tóth-Fekete Katalin tanítónő, drámapedagógus 1985-től dolgozik az iskolában. Mérhetetlen türelemmel és vidám derűvel fordul a gyermekek felé. Néptánc tanításával gazdagítja a község és az iskola kultúráját. Az egyházi és iskolai ünnepek műsorainak aktív közreműködője.

– Egy jászsági településen, Jászladányban nőttem fel – mondta. – A középiskolai tanulmányaimat Újszászon végeztem. Óvodás korom óta szeretek verset mondani, énekelni, ezért olyan pályát szerettem volna választani érettségi után, ahol ezeket továbbra is művelni tudom. Így jelentkeztem a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára, ahová felvételt is nyertem ének szakkollégiumba. A diploma megszerzése után Jászalsószentgyörgyön helyezkedtem el. 1986-ban férjhez mentem és Jászberénybe költöztem, majd megszületett a fiam és a lányom. A GYES után visszamentem az iskolába, azóta, 31 éve itt dolgozom.

Alsó tagozaton magyar nyelvet, irodalmat, éneket tanítok, énekkart, néptánc- és drámaszakkört vezetek és osztályfőnöki feladatokat látok el. 2002-ben elvégeztem a tánc és dráma szakot az egri tanárképző főiskolán. Azóta, mint tánc- és drámapedagógus segítem az iskolai műsorok szervezését és megvalósítását, és szakköröseimmel rendszeresen fellépünk a községi rendezvényeken is. Mindig fontosnak tartottam a népi hagyományaink megismerését, ápolását. Több évig tagja voltam a Jászberényi Hagyományőrző Egyesületnek.

Pethőné Tóth-Fekete Katalin: ez a díj újabb lendületet adott, hogy hitemet átadjam másoknak is

Arra törekszem az iskolában is, hogy megismertessem a gyerekekkel szűkebb környezetünk, a Jászság népszokásait, táncait, énekeit, népi gyermekjátékait.

Amikor 2012-ben egyházi iskola lettünk, lelkes gyerekekkel és pedagógus társaimmal énekkart szerveztünk, ahol egyházi ifjúsági dalokat tanultunk, és a diákmiséken gitárkísérettel, ezekkel dicsértük az Urat, és dicsérjük ma is. A legkisebbekkel hétfő reggelente a hitoktatóval együtt beszélgetünk a vasárnapi evangélium tanításairól és sokat éneklünk. Így próbáljuk Jézus tanításait közelebb vinni hozzájuk. A hit ajándékát felnőtt fejjel, 39 évesen kaptam. A lányommal egyszerre lettem elsőáldozó, majd nem sokkal később bérmálkoztam.

Azóta próbálok úgy élni, hogy méltó lehessek a Krisztus katonája címre.

Ez a díj újabb lendületet adott, hogy hitemet átadjam másoknak is, szeretetre, békére és a szép meglátására buzdítsak. Hálát adok a Jóistennek, hogy jó utakat adott a lábam alá és vezetett azokon, a családomnak, hogy mellettem voltak és támogattak, Igazgató úrnak és Plébános úrnak, hogy méltónak találtak, és munkatársaimnak, akik együtt örültek velem.

(H.J.)