Aki sokat tesz a Jászságért

Besenyőtelken született, 1966-ban szentelték pappá. Ezt követően hat helyen volt káplán. 1981-től Abádszalókon, Jászalsószentgyörgyön, majd Jászapátiban plébános, 1998-tól a jászapáti kerület esperese. 1995-től címzetes kanonok.
– Szüleim, nagyszüleim becsületes, vallásos és igen dolgos földművesek voltak. Ha valaki, akkor édesanyám az „imádkozzál és dolgozzál” elvek szerint élte és hála Istennek éli az életét. 1982 óta velem van, 90. évében is minden nap részt vesz a szentmisén, sokat imádkozik. Édesapám is templomba járó ember volt. Ott volt a Don-kanyari ütközetben. Családunk 1952-es igazságtalan hortobágyi deportálása után édesapámat még a helybeli tsz-be sem vették be, egy pesti építőipari vállalatnál helyezkedett el. 1977-ben, halála napján – ami váratlan volt – még dolgozott. Egy húgom van. Példaadóan, vallásosan nevelte négy fiát.

– Hogyan született meg a hivatása?
– Az egri Dobó István Gimnáziumba felvételiztem, de a család „reakciós és klerikális” beállítottsága miatt ott nem járhattam középiskolába. Így kerültem Szikla Sándor besenyőteleki plébános szorgalmazására a Szentendrei Ferences Gimnáziumba. A papi pályát választottam. Hivatásom formálói: édesanyám, az említett plébánosom és a szentendrei ferences paptanárok. Teológiai tanáraim közül jó szívvel emlékezem Váradi atyára, Maksa rektor úrra, Lancz atyára, Kovács Endre spirituális atyára, Révész atyára.

– Pappá szentelése után hat helyen volt káplán.
– Mindenhol jól éreztem magam, de ha áthelyeztek, nyilván zokszó nélkül mentem tovább. Az első plébánosi helyem 1981-ben Abádszalók lett, ahol körülbelül 50-en jártak a templomba, de a hűséges kis csapattal újjáépítettük a plébániát. Jászalsószentgyörgyön 1988-tól voltam plébános. Ez alatt az idő alatt rendbe tettük a templomot, kibővítettük a plébániát. Itt ért a rendszerváltozás. Hosszú idő után bemehettem az iskolába. Felemelő érzés volt. Örömmel láttam el a lelkipásztori teendőket Jászboldogházán is, szép számmal megjelentek a templomban a jász emberek.
– Jászapátin 1998 óta káplánjaimmal látom el mindazt, amire küldetést kaptam, illetve most már Nagy Krisztián érseki biztossal is, aki sokat tartózkodik a nemrég elindult katolikus iskolákban. De segítik munkánkat a hitoktatók, illetve Pataky Vidor nyugdíjas atya, aki első péntekeken az Idősek Otthonába megy misézni, az ottani betegeket ellátni. Nem volt olyan esztendő, hogy ne végeztünk volna valamit a hatalmas templom felújítása érdekében. Most a város pályázatának jóvoltából a templom külső felújítása félig már megvalósult. Ha az idő engedi július 12-re, a nálunk sorra kerülő jászok világtalálkozójára már kész lesz.

– 2011-ben megkapta a „Jászságért” díjat. A méltatásból egy mondat: „Hivatali kötelezettségei mellett módot talált a Jászság művelődéstörténeti hírnevének öregbítésére.” Elismerten sokat tett tehát a múlt feltárásáért. Hogyan látja a jövőt?
– Sajnálatos, hogy évről évre csökken a templomba járó emberek száma. Úgy érzékelem azonban, hogy az egyházi iskolák megjelenése nemcsak egy rövid ideig tartó nekibuzdulást eredményezhet. Hosszabb távon – őszintén remélem – a keresztény szellemű iskolai nevelés gyümölcse beérik az emberek életében, és újból többen járnak majd szentmisékre is.

H. J.