Édes hírek a szerencsiről

Nagyon vigyáznak a minőségre, hiszen a nagy múltú, de mára elfeledett édesipari termékek újraélesztéséről van szó, a gyártás évszázadnál régebbi hagyományokat követ.
– Sikerült megmentenünk a százéves recepteket, ezek alapján készítjük az édességeket – sorolja Takács István. – A szerencsi csoki több ok miatt lett híres, szem előtt tartották a kézimunka fontosságát, a technológiát, és nem utolsó sorban a legkiválóbb alapanyagokat használták. Nagy hangsúlyt fektettek elődeink a fejlesztésre, a képzésre, a fegyelemre, másrészt mindig volt egy kiemelkedő szaktudással rendelkező cukrász, aki megtanította a szakmai fogásokat. A mestereket a fővárosi Zserbó Cukrászdából csábították el, egyszóval odafigyeltek a minőségre és ezt tesszük mi is. Meggyőződésem, hogy csakis az elődök munkastílusával és módszerével lehet megmaradni a piacon, a csokoládé nagyon érzékeny termék. Mi a legkiválóbbat kínáljuk, de nem hangoztatjuk, hogy a legjobb. Mindenki kóstolja meg és döntsön. Persze ízvilágban is alkalmazkodunk az igényekhez, azonban csalni nem lehet, a vásárlót meg kell tartani – mondja az ügyvezető.

Összehasonlítások

Takács István beszélt az uniós csatlakozással járó nehézségekről, illetve az elmúlt húsz év tendenciáiról is. Megjegyezte, hogy a határok megnyitása kiszélesítette az édesipari kínálatot, teljesen szabad a beáramlás – elsősorban nyugat felől. Az 1989 előtti időszak választéka, ideértve a csokiféleségeket, karamellákat, sőt a lisztes árukat (pl. nápolyi), mintegy háromszáz termékre terjedt ki. Napjainkra ez a szám megtízszereződött. Mit hozott ez magával? Még nagyobb odafigyelést – a gyártást, a minőséget illetően. Hazánk lakossága mintegy tizenhárom kilónyi édességet fogyaszt évente (ami nem igazán változott), ebből a csokoládé cirka három kilóval veszi ki a részét. Az összlakosságot tekintve olyan négyszáz tonna fogyott évente 1990 előtt egyetlen termékből, 1990 után ez durván negyven tonnára redukálódott, ugyancsak egy termékre vonatkoztatva. Persze itt átlagról beszélünk, hiszen vannak kimagasló cikkek, mint például a táblás csokik, vagy a kekszek és nápolyik. A desszertek már nem ebbe a kategóriába tartoznak, sokkal kevesebb fogy belőlük az átlagnál. A szezonális cikkek közül talán a szaloncukrok lógnak ki a sorból, a Kárpát-medence közel hatezer-ötszáz tonnát fogyaszt el. Summázva, roppant nehézzé vált a kereskedelem, nagyon nehéz eljuttatni az árut az ország minden településére.

Sikerült

Karácsonyra nagyon készült a cég, tisztában vannak az igények változásával. Az az elgondolás már a kezdetektől él, hogy gyártsunk sokfélét – de úgy, hogy az beférjen a hagyományos keretek közé. Mára közel százharmincféle termékkel büszkélkedhet a Bon-bon. Június környékén például negyven újdonság születtet meg ötlet szintjén, és ezeket az év végére már le is gyártották. Nyolcféle szaloncukorral gazdagodott a karácsonyi kínálat, és legalább tízféle diabetikus édességgel bővült a választék, hat-hétféle új figurális csokoládé került a polcokra, amelyek már külsőre is szemet gyönyörködtetők. A cég filozófiája bejött, hiszen még egyszer sem kellett hitelt fölvenniük, és mindez úgy sikerült, hogy megőrizték és továbbvitték a Szerencsi Csokoládé gyártás hagyományait.

- SfL -