Egy este Malek Andreával és Lerch Istvánnal
2014. november 26. (szerda) 19:46Milyen emlékeket, élményeket hagyott a verseny?
Azért titkon bízom benne, hogy az emberek többsége nem két éve ismert meg, mert ha így lenne, nem is válaszhattak volna mesternek, ugye? A főiskola után eljátszhattam jópár musical főszerepét (Evita, Sakk, Nyomorultak, Muzsika Hangja, Chicago, Macskák..), megjelent vagy tíz szólólemezem, Kulka János oldalán játszottam három évig a „Szomszédok”-ban, hosszú a sor. A Voice női zsűritagjaként megértettem, hogy működik a mai magyar televíziózás, hiszen mögé láttam a kulisszáknak. Kedves tanítványokat is szereztem, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot.
Ausztriában és Magyarországon is dolgozott, dolgozik. Mik a tapasztalatai a munka terén?
Érdekes dolog hozni-vinni az értékeket két ország között. Sok mindenben hasonlítunk egymásra, ám Magyarországon valahogy lazább a munkamorál, elnézőbbek, de szókimondóbbak az emberek. Ausztriában nagyobb a fegyelem, nagyobb tisztelettel fordulnak egymáshoz az emberek, súlya van az adott szónak, ezért is működik talán szervezettebben az élet.
Egy ideje kevesebbet hallani önről. Mit csinál mostanában?
Természetes ellenpárja következett a túlzott előtérbe kerülésnek: a visszahúzódás, újratöltekezés. Egy pár szakmai-emberi utamról kiderült, hogy zsákutca, feldolgoztam az ezzel kapcsolatos kételyeimet, fájdalmakat. De az élet nem állt meg, továbbra is képeztem magam, és megvártam, míg megjelennek az új utak a szemem előtt.
Hogyan telnek a hétköznapjai?
Két nagy fiam van, és egy négyéves lányom. Férjemmel együtt minimum heten élünk egy fedél alatt (a cicákat is beleértve), néha kilencen... az erdő szélén egy kis faluban. Minden, ami szépség, öröm, munka, szervezés ezzel jár, az rám is érvényes. Szeretem, ha mindenki rendben van körülöttem, magamat is beleértve...és ezért megteszek minden tőlem telhetőt. Óriási teltházas bulik vannak nálunk evéssel, ivással, zenéléssel, és persze csöndes, meghitt hétköznapok.
Milyen gyakran látogat haza? Mi a legnehezebb az ingázásban?
A munka szabja meg, és a család. Ha kényszerít valami, hogy jöjjek menjek, akkor nehéz. Egyébként útközben tanulok, hangoskönyvet, zenét hallgatok. Sokfelé hívnak, nagysikerű új produkciónk a „Vadon NŐ” az év elején CD-n is megjelenik. Játszom Grizabellát a Madách Színházban, és nagy örömömre végre elénekelhetem élőben is az „Ébredés” című 1996-os lemezem anyagát, nagyon jó dalokat, amiket annak idején nekem írt Lerch István.
Apropó Lerch István. Decemberben Gyere hangolj rám címmel közös koncertet adnak Miskolcon. Milyen programra számíthatnak az érdeklődők?
Izgalmas és pörgős zenei anyag. Kevés olyan szerzőnk van Magyarországon, akinek annyi dala lett ismert, mint Lerch Istvánnak. Így aztán a legtöbb dalt kívülről fújja a közönség. A Pesti lány, az Ébredés új anyaga mellett elénekelhetem a Jégszív- és a Gyertyák című dalt, sőt a Jég dupla Whisky-t is!! Nem kevés nosztalgiával vokálozok az Angyallány-ban, vagy a Tűzvarázsló-ban is. Hihetetlen, hogy ebben a formációban, mai ruhába öltöztetve még talán jobban szól, mint rég.
Lerch Istvánnal mennyire ismerik egymást? Léptek már fel közösen?
A „Gyere hangolj rám” egy országos turné. Az első koncertünk a csodálatos szegedi Zsinagógában volt szeptemberben. Igaz, még nem játszottunk sokat együtt a színpadon, de túlzás nélkül mondhatom, hogy tini koromban annyit hallgattam a V'Motorock zenéjét, és a Charlie dalait, hogy érzek minden hajlítást, levegővételt.
A koncert december 19-én lesz, majd jön az ünnep.
Hol és hogyan tölti a karácsonyt?
Mint mindig, idén is palacsintás, forralt boros „Brunch”-csal, zenével ünnepeljük a Kiskarácsonyt Bécsben a kinti nagycsaláddal, és a Nagykarácsonyt Pesten, a szüleimnél. Itt is, ott is mindenki zenész, idillikus béke honol, sok nevetés, meghatott beszélgetések… úgy látszik kiérdemeltük.
Mi lenne a legszebb ajándék a fa alatt?
December elején megjelent a válogatás lemezem „Gyere hangolj rám” címmel a Tom Tom Records gondozásában. Újraénekeltem a dalokat, vannak rajta meglepetések is, és ezt szeretném a rajongóim karácsonyfája alá tenni.
(Dávid Ildikó)
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza