Európa házhoz jön

Februárban egy francia házaspár és egy olasz-magyar család vendégei voltunk, most egy bolgár és egy lengyel honfitársunk életútját mutatjuk be.

Koszta bácsi, a bolgár kapocs

A miskolci bolgár származású Gancsev Nikolov Koszta változatos életutat tudhat maga mögött. Élt mindkét hazájában, de Magyarországot választotta. Az állampolgárságot azonban csak nyugdíjasként kapta meg!

Őseinek egyik része Magyarországra jött kertészkedni, a másik Romániába, de közben otthon is gazdálkodtak, és mai kifejezéssel élve ingáztak az országok közt. Aztán mit hozott a bolgár (kertész) sors? „Édesapám Bulgáriából jött, itt, Miskolcon ismerkedett meg anyámmal, 1933-ban összeházasodtak, én itt születtem ’35-ben és 9 hónapos koromban anyám hazament velem Bulgáriába. Napra pontosan emlékszem 1941. április 3-én kerültünk vissza Magyarországra” – fogott élettörténetének mesélésébe Koszta bácsi.
A háború után sokan visszatelepültek, ők maradtak, kétszer téeszesítették apja kertészetét… Közben villamosmérnök lett. „Papa nagyon szerette volna, ha hazatelepülünk. El is utaztam szétnézni, munkát keresni, de a bulgárok sokkal nyersebbek, dinamikusabbak voltak, nem tudtam volna megszokni” – árulta el az országválasztás történetét. Itt alapított családot, magyar nőt vett feleségül. Középvezetőként dolgozott az LKM-ben, műszak után pedig édesapjával kertészkedett a háztájiban és a bérelt földön.
A vér nem vált vízzé! Ez az étkezésben is megmutatkozik. Bolgár konyhán nőtt fel és azóta is azt visznek. Sokkal több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak. Disznóhús helyett birka, kecske, hal kerül az asztalra, füstölt hús helyett a szárítottat eszik.
„A magyarok habitusa egészen más, mint a bolgároké, sokkal nyugodtabbak. A bolgár rokonok szerint a magyarok vendégszeretők, dolgos, becsületes emberek. Jobban is tartják a török időkből fennmaradt bolgár-magyar barátságot, mint a magyarok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt maradtunk Magyarországon!” – mondta patetikusan. A vér nem vált vízzé, fia visszatalált az ősök útjára: Felsőzsolcán gazdálkodik…
  
Lengyel-magyar: amikor több, mint barát

„Egyetemista nyári táborban, Szlovákiában nyaraltam a Csorba-tónál, a leendő férjem pedig baráti társasággal volt ott 1987-ben. A kapcsolatunk barátságként indult. Az egyik barátja félig magyar félig lengyel volt, s ő tolmácsolt” – elevenítette fel megismerkedésük történetét Bárcziné Sowa Halina.

Halina gdański, a férje pedig a Debreceni Egyetem hallgatója volt, de sikerült megbirkózniuk nem csak a nyelvi különbségekkel, hanem a több mint 1000 kilométeres távolsággal is, és 1990-ben összeházasodtak. „Hamar jött az első gyerek, utána sorban a többiek. Összesen négyen. A férjemet egyik volt csoporttársa hívta Miskolcra dolgozni, így kerültünk ide 2005-ben. Jelenleg mindketten a családi cégben, egy könyvkiadónál dolgozunk. Fordítok, illetve tolmácsolok. Férjem, mint nyelvszakos tanár ügyesen megtanult lengyelül, nekem tovább tartott a magyar elsajátítása. Az érzelmek kifejezése most is jobban megy az anyanyelvemen. Minden gyerekünk kétnyelvű, de a nagyobbak jobban tudnak lengyelül, a kicsinél már tudatosan oda kell figyelni erre.”
„Sokszor találkozom pozitív megnyilvánulásokkal. Az emberi kapcsolatokban, ismerkedésnél is számít, hogy lengyel vagyok. Barátságosak az emberek, nagy szimpátiát tapasztalok. Pozitív a véleményem, szeretem őket” – jelentette ki Halina, amikor arról érdeklődtünk, hogy a hétköznapokban kézzel fogható-e a magyar-lengyel barátság.
Halinának nagycsaládosként a konyhában is helyt kell állni: „kicsit zsíros, fűszeres volt nekem a magyar konyha, de megszoktam. Az ízek nagyon finomak. Vegyesen főzök magyar és lengyel ételeket.”
Az emberi után az állami kapcsolatok is szóba kerültek, ugyanis Halina jelenleg a miskolci Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese, és tagja az országosnak is. „Ez az év különleges az EU elnökség miatt, ugyanis egymást váltjuk ezen a poszton. Mindkét országban sok rendezvény lesz.  Összeköt minket 1956 is.  Schmitt Pál március 23-án, a lengyel-magyar barátság napján Poznańba látogat, hogy megünnepeljük az 55 évvel ezelőtt történteket. Én is ott leszek.”