Gaskó Bertalan: A szavak rendőre

A sajtó és tömegkommunikáció kategóriában a belügyminiszter által első alkalommal adományozott Év Rendőre elismerést dr. Gaskó Bertalan, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányság szóvivője nyerte el.

– Határőrből lett rendőr néhány éve. Mennyiben más ez a tevékenység, könnyen ment a váltás?

– Egészen pontosan 2008. január elsejével történt meg a rendőrség és a határőrség integrációja, ettől az időponttól látom el a megyei rendőrfőkapitányság szóvivői feladatait. Mivel két fegyveres rendvédelmi erőről beszélünk, ezért nyilvánvaló, hogy feladataikban és működési mechanizmusukban is sok a hasonlóság. Még a jogelőd szervezetnél, a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán szereztem első diplomám, így azt hiszem érzékelhető, hogy nem állt távol tőlem a rendőri szakma. A jogi szakvizsgámat már rendőrként tettem le, ami részemről is jól példázza a két szervezet közötti folytonosságot.

– Mint szóvivő a tájékoztatás a feladata, de a nyomozati érdekeket is szem előtt kell tartania. Nehéz összehangolni a kettőt?

– A kívülállóban ez valóban felmerülhet, azonban mindenkit megnyugtatok: az említett ellentmondás csak látszólagos. A jogszabályok ezt a helyzetet pontosan rendezik: a polgároknak joguk van tudni, milyen bűncselekmények történnek környezetükben, ez azonban a bűnügyi információknak csak olyan időben és tartalommal történő nyilvánosságra hozatalát jelentheti, amely nem sért rendőrszakmai, nyomozati érdekeket. Ellenkező esetben ugyanis akár egy szökésben lévő elkövető számára szolgáltatnánk olyan többletinformációt, ami akadályozhatná a felelősségre vonását.

– A bűnözők sokszor éjjel, vagy hétvégén is munkát adnak a rendőrségnek, így önnek is. Hogyan bírja a terhelést, mit szól
hozzá a család?

– A rendőri hivatás, ezen belül is a szóvivői munka valóban folyamatos készenlétet, állandó elérhetőséget és „hadrafoghatóságot” kíván. A magam részéről, ha tehetem, mozgással igyekszem kompenzálni a szellemi igénybevételt. A családi támogatottságra pedig hadd említsek számomra két érzelmileg fontos körülményt. Édesapámnak, aki annyira vonzódott a rendvédelmi szervezetekhez, a fegyelemhez, hogy barátai Tisztnek szólították, nem adatott meg, hogy katona legyen, bűnügyi diplomám átvételét megelőzően, 1997-ben hunyt el. Kisiskolás lányomtól nemrég, véletlenül megtudtam, mit szól ahhoz, hogy én vagyok az iskolarendőrük: „apa, valahányszor elmegyek a kifüggesztett plakát előtt, mindig megállok és elolvasom, hogy mi van rá kiírva!” A belügyminiszter úr által idén alapított, megtisztelően országosan elsőként számomra adományozott Év Rendőre díjat éppen ezért a támogató szeretteimnek ajánlom!