Házak – összefogással

Korábbi otthonuktól megfosztotta őket az árvíz, volt amelyik összedőlt, s olyan is, amely veszélyessé vált, így le kellett bontani. Újjáépítési lehetőségek után érdeklődve találkoztak a vállalat biztonságot ígérő technológiájával, melyet megismertek, megkedveltek – kiválasztottak.

Az első…

- Olyan sodrása volt a víznek, hogy kimosta a vegyes építésű ház sarkait, a vályogrész összedőlt. 1953-ban épült, a nagyszüleimé volt – mondja Dudás Róbert János. Övéké lesz az elsőként átadandó ház, a remények szerint még a tél beállta előtt beköltözhetnek.
Régi tárgyaik közül túl sok mindent nem vihetnek majd magukkal, hiszen nagy részét elvitte a víz. Hajnalban menekültek, egyetlen szatyornyi cuccal. A három pici gyermek ekkor már a nagypapánál volt az avasi lakásban, s most a házaspár is ott lakik, de nagyon várják már a költözést.
- Néhány apró tárgy megmaradt, ezeket akkor hoztuk ki, mikor már bontották a házat. A legfelső polcokról meg a diófaszekrény tetejéről szedtük le, amihez hozzáfértünk. Korábban kaptunk adományként ágyakat, szekrényt, ruhát, és óriási segítség, hogy – amint az alapkőletétel alkalmával felajánlották – a megyei önkormányzattól kapunk 2 millió forintot a berendezéshez…

Az a ,,haza” már nincs…

- Olykor jólesik beszélni róla, olykor nem, mert újra átéli az ember. Attól függ, milyen hangulatban ébredünk. Néha olyan érzés, mintha egy film lett volna, megnéztük, s ott a ,,Vége” felirat. Máskor viszont megint átélhetően valódi az egész, különösen olyankor, ha esik - kezdi visszaemlékezését Józsáné Kiss Judit.
- Gyorsan jött, de azért nem annyira hirtelen, mint a mostani iszapos tragédia – mondja saját gondjukat kicsit félretéve, együttérzően az asszony. – Nekünk volt időnk készülni, összeszedni a dolgokat, biztonságba helyezni a gyerekeket. A falu végén magasítottuk a gátat, közben egy kicsit mindig pakoltam, ahogy eszembe jutott valami fontos: a kontaktlencsém, a férjem inzulinja… de szívünk mélyén erősen bíztunk benne, hogy nem lesz baj. Aztán mikor láttuk, hogy feljebb sem lehet már megfogni a vizet, elkezdtük körbezsákolni a saját házunkat. De rakhattunk volna bármennyit – hiába… Vasárnap ért el a víz, akkor vittek ki a katonák. Ömlött be a falon, bokáig ért, mikor elmentünk.  Értékeket még pakolhattunk volna, de nem is tudom, mit. Nem tudtunk gondolkodni, a helyzet sokkolt. Mindegy már! – mondja megnyugvó félben lévő fájdalommal. – Az a tudat éltet, hogy karácsonyra újra otthon lehetünk…
Hangsúlyozza, a biztosító nekik korrekten fizetett. Ha nem jön ez a plusz segítség, valószínűleg elkezdenek a meglévő pénzből építkezni – bár az is megfordult a fejükben, hogy elköltöznek. Így azonban nem kell otthagyni a várost, a telket…
Juditék kislánya négyéves, fiúk 8. Természetesen nekik sem volt ,,játék” ez az időszak.
- A lányommal nincs gond, ő kibeszéli, kirajzolja magából az eseményt, minden látogatótól megkérdi, hogy a te házad nem vitte el a víz? Ha meg pedig talál egy régebben látott játékot, ide bújik hozzám, s hálásan sóhajt: ,,ezt is megmentetted nekem?!”... A fiam viszont haragszik a világra. Állandóan haza akar menni. Nehezen érti meg, hogy az a ,,haza” már nincs. Tavaly kapott új szobát, hogy elsős lett, sok játéka, rengeteg szép könyve volt… Talán rendeződik majd az ő lelkivilága is, ha újra lesz saját kis kuckója…

Árvíz - ,,emlékbe”

- Elég magasan vagyunk, nem gondoltuk, hogy ez megtörténhet, de csak bejött a víz – mondja Nagy-Herczeg Gábor. – Megroggyant a házunk, le kellett bontani. Ruhákat, néhány műszaki cikket kimentettük. Próbáltuk a bútorokat is megóvni, téglákkal magasítottuk, de ez mit sem ért, eláztak… Folyamatosan zsákoltunk várandós feleségemmel, hétéves kisfiunk is segített… - amíg rá nem döbbentünk, hogy fel kell adni: a víz az úr…
Hamar felmerült a hogyan tovább kérdése. Bár a biztosítótól kapott pénz kevésnek bizonyult, de bízva különböző forrásokban, belevágtak volna az építkezésbe. Ők elköltözésre egy percig sem gondolkodtak.
- Sok minden köt ide, van, amitől az ember nehezen szakad el. Nem mindenki ilyen persze, de mi igen… Aztán az önkormányzat épületében találkoztunk a Holcim által kínált esztétikus, árvíz biztos technológiával, és belevágtunk.
A kérdésre, vajon nem voltak-e kétségei a nagylelkű felajánlással kapcsolatban, a megkeseredett ember válasza tör elő.
- De, hiszen sok mindenki megkeresi ilyenkor az embert, s ígérget, aztán jön a csalódás, mert nem tartják be. Bevallom, erre az ajánlatra is hitetlenkedtünk. Határtalan öröm volt, mikor bebizonyosodott, hogy ez valós felajánlás. Szinte akkora öröm, mint amilyen bánat az árvíz…
A második gyermek születése november 8-ra várható.
- Ha ennyi mindent kibírt, reméljük, edzett kislány lesz, mint az édesanyja – mondja az apuka, s még szóba jön, milyen jó, hogy megmenekítették a fiuk kiskori képeit. A feleségnek nagy gondja volt arra, hogy megőrizzék az emlékeket, hiszen az ember szeret visszanézni néha.
Készült ,,emlék” az árvízről is, Gábor  fotózgatott videózott, megörökítette az eseményeket, de még nem nézték meg, s bizonyára eltelik egy kis idő, míg lesz erejük elővenni. Hamarabb mutogatják  majd az újszülött lánykáról készült fényképeket…

A támogatás háttere

- Három kiemelendő oka van, hogy a Holcim úgy döntött, komolyabban is részt vállal az árvízkárosultak megsegítésében – sorolja Márta Irén, a cég kommunikációs igazgatója. Egyrészt az, hogy üzemünk van Hejőcsabán, s munkatársaink között is többen voltak érintettek, testközelből tapasztalhattuk tragédiájukat. Megszólítottnak éreztük magunkat. Talán köztudott a vállalatról, hogy igyekszünk a helyi közösségekkel együttműködni, támogatni a helyi kezdeményezéseket, így természetes volt számunkra, hogy egy ilyen helyzetben is ott legyünk a ,,gáton”. Az építőiparban dolgozunk, alapanyagot gyártunk, ráadásul ismerünk olyan módszert – a monolit vasbeton technológiát – ami árvíz biztos, sőt, más jellegű természeti katasztrófákkal szemben is ellenállóbb, ezért hosszú távú megoldást jelenthet.
Korábban adtunk már kavicsot, homokot az árvízi védekezéshez, sőt 100 tonna  cementet a házak helyreállításához a Magyar Vöröskereszttel együttműködve.  Budapesten pedig a III. kerületi önkormányzat, ahol az irodaépületünk van, felhívást tett közzé az árvízkárosultaknak szánt gyűjtésre és támogatásra, ez is lendületet adott…
A családokat nem mi választottuk ki - mondta Kojics Adrienne marketing igazgató, a projekt vezetője -, hanem ők választottak minket. Összesen 20 család érdeklődését keltette fel ez az építési eljárás, s végül hárman döntöttek határozottan, teljes meggyőződéssel a monolit vasbeton technológiával felépülő lakóház mellett. A marketingvezető hangsúlyozta, hogy ezek a házak egy sokszereplős összefogás eredményekén épülhettek fel.

Dobos Klára