In excelsis „de jó!” - Betlehemes játék a Miskolci Csodamalom Bábszínházban

A szereplők próbálják finoman terelgetni őket a játszóházba, de aztán megadják magukat: furulyáznak még, s a kezükbe kerülő bábokkal rögtönöznek egy kicsit. Mi sem bizonyítja jobban a produkció sikerét: a játék elvarázsolta a nézőközönséget, a gyerekek szeretnének még az előadás hatása alatt maradni…

A miskolci bábszínházban minden december az ünnep jegyében telik: Mikulás-darabokat (hol a Kerekerdő Mikulása kalandjain izgulhattak a gyerekek, hol a Bohócok a hóban tréfáin nevethettek, de megismerhették az Első Mikulás, azaz Szent Miklós történetét is), s betlehemes játékokat, karácsonyi történeteket mutatnak be e hónapban . S nem egy téli mese szerepel még a repertoáron a Hókirálynőtől kezdve a Holle anyón keresztül A kis gyufaáruslányig. Idén a Jer pajtás Betlehembe címen várta betlehemes játék a gyerekeket. A Szabó Attila által írt és rendezett előadás azonban nem egyszerűen népi betlehemes játékok összeollózásából áll. A miskolci előadás a „népmesevilágból érkező”, az állatok nyelvén értő juhász (Hajós János) és a betlehemesek humorát biztosító állandó figura, az öreg pásztor (Szabó Attila) kettősének története is.

A két pásztor betlehemezni indul, ám a „Szabad-e bejönni Betlehemmel” kérdésre sorra ,,nem!’ a válasz. A két bumfordi figura így bejárja egész Magyarországot, míg nem egy öreg néni (Kulcsár Laura) örömmel fogadja őket. A pásztorok azonban csalimeséket idéző nagyotmondásokba fognak, majd elszunnyadnak, így hiába várunk a karácsonyi köszöntőre. Mígnem álmukban megjelenik az örömhírt hozó angyal, s a pásztorok ajkáról végre felcsendülhet a betlehemi ének, átadhatják ajándékaikat. A sok tréfa után ünnepi hangulatban ér véget a játék.
A dramaturgia három szálból építkezik: a hagyományos betlehemezés énekei, kötelező „kellékei” mellett a bábszínház jellegzetes elemei (így például a pásztorokat „helyre tevő” kutyus vagy pásztorbotokkal történő tárgyjáték) is végigvonulnak az előadáson, melybe a pásztorok kalandozásával párhuzamosan - illetve azzal összefuttatva - beleszövik a  Szent Család szálláskeresésének (hagyományos bábokkal előadott) történetét. A tervező Bodor Judit figurái közül külön emlékezetes a Szent Család szállásra találását megakadályozó, fancsali képű kisördög.
A két pásztor vándorlása az országban remek lehetőséget ad a magyar tájakra vonatkozó motívumokkal, irodalmi közhelyekkel való játékra is: a Hazám, hazám… ária aranymezőitől, ezüstfolyóitól kezdve Petőfi Alföldjén át a József Attila-i, Dunán úszó dinnyehéjig. Az inkább a felnőtteknek szóló poénsor közepette pedig a kisebbek azon kacagnak, ahogy a pásztorbotok egy pillanat alatt alakulnak át gémes kútból mérleghintává, majd repülővé. (Egy jó humorú, külön előadás - sajátos bábos guide - lehetősége rejlik a hazai vándorlás jelenetében, amely itt az arányokra figyelve nem nyomhatja el sem a betlehemes ünnepváró hangulatát, sem a bibliai történetet.)
Az egész produkcióra érvényes, hogy a poénok ugyan sok irányba nyitnak – a népi játék szóvicceitől filmburleszkekből ismert mozgássorig –, ám a sokszínű humor mögött végig ott érezni az ünnep tiszteletét – még abban a kedves nyelvi játékban is, ami a latin Gloria in excelsis Deo (Dicsőség a magasságban Istennek) kifejezést fordítja ki, s lesz belőle ,,…in excelsis dejó” – de jó: megszületett a Megváltó!

Mikita Gábor

(Következő előadás: december 22-én 10.30 – kor.) Fotók: Dobos Klára