KOROK, KÉPEK, KAMERÁK

Dömötör Zoltán (Mályi) gépészmérnök műszaki, reáljellegű alapvégzettsége ellenére, vagy talán éppen annak kompenzációjaként jutott oda, hogy a könyvespolcait nem porcellán nippekkel, hanem gyönyörű, míves régi fényképezőgépekkel kezdte el díszíteni. Közel harminc év munkája után így alakult ki egy nagyon tekintélyes, komplex fotográfiatörténeti anyag.
Jelenleg a gyűjteménye az alábbiakból tevődik össze: kb. ezer db. régi  fényképezőgép, néhány száz filmfelvevő, filmvetítő és diavetítő, száznál több régi fotós könyv, valamint egy kisebb raktárt megtöltő laboreszköz és egyéb felszerelések. A gyűjteményt a világ minden tájáról származó több ezer darab régi vizitkártya és fotográfia teszi teljessé az 1850-es évektől a huszadik század ötvenes éveiig bezárólag.

Az elmúlt években több időszaki kiállításon is látható volt a gyűjtemény részét képező kamerák és képek egy-egy meghatározott, tematikus válogatása. A nagy álom, az állandó kiállítás most, az Oktatási és Kulturális Minisztérium „Hogy unokáink is lássák…” c. pályázatának, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóságnak a támogató segítségével valósult meg.

Az első terem technikatörténeti-kronológiai rendezésben mutatja be a fotográfia történetét a XIX. század második felétől a kémiai alapú fotózás korszakának alkonyáig, napjainkig.

A  terem két szabad sarkában két állványos utazókamera kerül bemutatásra, egyik egy ismeretlen építésű a „hőskorból”, az 1860-70 közti időszakból, a másik egy IHAGEE CORONA, 1918-ból.

A tárlók között elhelyezett konzolokon olyan kamerákat helyezett el a gyűjtő, amelyekhez különleges történetek kapcsolódnak. Van, amelyik történeti ritkaságával kérkedik, van, amelyik magyar vonatkozásai miatt különleges, s néhányuk szép emberi kapcsolatokat és családi emlékeket idéz fel.
A terem középső részén egy alulról megvilágított tárlóban fotográfiatörténeti gyöngyszemek, miniatűr kamerák, villanók, fénymérők és más, szemet gyönyörködtető darabok foglalnak helyet.

A második terem a fotográfiatörténet különlegességeit mutatja be tematikus rendezésben.

A tárlók között itt is feltűnnek a falra helyezett konzolok, a különleges kamerákkal és történetekkel.
   
A teremben két, egymással összefüggő enteriőr kerül kialakításra, egy fényképész berendezett laboratóriuma, és műterme egy GLOBICA-típusú műtermi kamerával és egy POLAROID igazolványkép készítő kamerával kiegészítve.

A falfelületeken a fotográfiatörténet jelentősebb személyiségeinek életrajzai, fontosabb fotótörténeti kronológiák és szép fotók kötik le a látogatók figyelmét.

A kiállítás bemutatótermeihez szervesen kapcsolódik az a múzeumpedagógiai terem, amely többfunkciós interaktív helyiségként szolgálja a kiállítás látogatóit. Egyrészt alkalmas egyéni, családos látogatók fogadására, akik maguk is kipróbálhatják a fotótörténet bizonyos momentumait, technikai fortélyait, másrészt szervezett iskolai- és egyéb csoportok múzeumpedagógiai tereként szolgál. Felszereltségénél fogva játszóház, múzeumi óra, előadás egyaránt lebonyolítható ebben a teremben.

A terem falait fotográfiák borítják, melyek egyik részben kronológiai áttekintést adnak a fényképek világában, másik részben tisztelgésként az elődök előtt, miskolci fotográfusok képeiből adnak válogatást.

Érdekes, interaktív lehetőséget nyújt a XX. század végének új fotós „mozgalmát”, a lomográfiát szolgáló falszakasz, melyre a látogatók tetszés szerint saját készítésű képeiket is elhelyezhetik.

A kiállítási termek mellett húzódó közlekedő „Folyosógaléria” rangot kapott.

A teremcsoport déli oldalán elhelyezkedő folyosón folyamatosan időszaki fotókiállítások rendezésére biztosítunk lehetőséget. Az első tárlat stílusosan „MISKOLC” mottóval patinás miskolci fotókörök tagjainak válogatott képeit mutatja be. A későbbiekben kortárs fotóművészek kiállításai, régi miskolci fotósok képei, diák- és felnőtt fotópályázatok nyertes munkái, sportfotók, természetfotók, és számos más témakör gazdagítja majd a „Folyosógalériát”.

A kiállításon köszöntőt mondott Hideg Imre, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Oktatási és Művelődési Főosztályának főosztályvezetője, majd Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója megnyitotta a kiállítást. A tárlat 5 évig látogatható.