Újév környékéről - nem árt tudni

Mint karácsonykor – nem vittek ki a lakásból, semmilyen szemetet, nehogy odalegyen a szerencse. Alkonyatkor újévi jókívánságokat tartalmazó, kántáló, regélő gyermekek zsivajától voltak hangosak az utcák, késő este pedig a nyájat „fordító” pásztorok ostorcsattogtatásait, kolompolásait lehetett hallani. Ez utóbbi arra volt jó, hogy felriadjanak az állatok, forduljanak a másik oldalukra, elősegítendő a szaporaság. A felnőttek „éjszakai élete” – a petárdázás, karneváli dáridó, nem magyar gyökerek eredménye. Korábban ólomöntés volt a legnagyobb, legizgalmasabb elfoglaltság.

Amilyen az első…

Újév, újesztendő - vagy ahogy egyes helyeken emlegetik: kiskarácsony - napja ősidőktől fogva kiemelkedő dátum a földkerekségen. Gazdag hiedelem -és szokásvilága a korábbiaktól jobb reményekre sarkallta az embert. Nálunk ezen a napon a ház, a gyümölcsfák, az állatok körül végzett munkák a bő termést, a szaporaságot voltak hivatva szolgálni, innen ered a máig ösztönös képzet, miszerint – ahogy az év első napja alakul, olyan lesz a folytatás is.

Csak kellemeset…

A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év. Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, „európai” ünnepekké váltak. Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni.

Rég’ volt…

Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).

- SfL -