Végső cél, a víz árának csökkentése

... a szolgáltatók szakmai, gazdasági; továbbá az ármegállapítás felügyeletét. Az új jogszabály azt is kimondja, hogy szolgáltatót magáncégnek eladni nem lehet. Az intézkedés kapcsán érdeklődtünk Ritter Géza vezérigazgatótól, az Északmagyarországi Regionális Vízművek vezetőjétől a cég eredményeiről, terveiről, a törvény hatásairól.

KM: Az elmúlt esztendőt tekintve milyen volt az ÉRV ZRt. egy éves ciklusa annak fényében, hogy 2010 októberében vette át a cég irányítását?

R.G.: Eléggé bonyolult és összetett időszakot tudhatunk magunk mögött. Gazdaságilag kaotikus állapotokat és mintegy másfél milliárdos adósságot örököltem. A társaság csak a számok tükrében működött jól, a valóságban viszont nem. A problémák mértékét sikerült két hónap alatt felgöngyölíteni, és már egy módosított üzleti terv alapján kezdtük el a tavalyi ciklust. A tartozás gigantikus súllyal nehezedett 2011-re, hiszen az éves árbevétel cirka hat és fél, hétmilliárdra tehető. A legnagyobb eredménynek azt tekintem, hogy a folyamatos fizetőképességet meg tudtuk őrizni és kicsivel túlteljesítettük az adott időszakra vonatkozó, forintban mérhető eredményességi várakozást. Az ÉRV ZRt. egyéb tekintetben is teljesítette a várt eredményeket, nem csökkent a dolgozói létszám, sőt enyhe növekedést is elkönyvelhettünk a visszaszervezett alaptevékenységek (pl. vízóra- leolvasás) területén. Belső költségtakarékossági intézkedések hatásaként mintegy negyedmilliárdot spóroltunk, ezt azonban felemésztette a víz árbevételének ugyanilyen arányú csökkenése. Mindezeket figyelembe véve azt mondom, jó úton járunk, a költségtakarékos működtetés nélkül problémák adódhattak volna, hiszen az értékesített vízmennyiség országosan, így nálunk is csökkent. Jól látszik, hogy spórolnak a vállalatok és spórol a lakosság.

KM: Milyen hatásai lehetnek az új vízügyi törvénynek?

R.G.: A szakma gyakorlatilag húsz-huszonöt éve adós volt egy új víziközmű törvény megalkotásával, amit a közelmúltban pótolt, és ezt az Országgyűlés december 30-án el is fogadta. Egyes részei már életbe léptek, persze ezt kiegészítik majd az ágazati rendeletek.
Az idén a Magyar Energia Hivatal berkein belül feláll a Víziközmű Hivatal, ami a felettes szerve lesz a víziközmű-szolgáltatóknak, a vízár meghatározási jogkörének egy jelentős része is idetartozik majd. Azért beszélhetünk egy jelentős részről, mert – legjobb tudomásom szerint - az állami víziközművek működtetésében továbbra is az illetékes miniszter határozza meg az árakat, az önkormányzatok esetében pedig a víziközmű hatóság. Ami biztos, hogy az önkormányzatoktól elkerült az árhatósági jogkör. Egyfajta jogi rendbetételről van szó, ugyanis az állami víziközmű-szolgáltató cégek sem maguk az árhatóságok, hanem az őket irányító szakminiszter. Az önkormányzatoknál ez nem teljesen valósult meg a törvény elfogadásáig, hiszen ugyanaz az érdekkör működtette azt a közművet, amely az árakat is meghatározta. A kettő között azért van különbség! Mindentől függetlenül az önkormányzatok – kvázi állami szereplők – és társulásai továbbra is működtethetnek szolgáltató cégeket, magántulajdon azonban az új törvény szerint nem lehet bennük. A rendelkezés egyik alapvető célja, hogy a működtető szervezetek a regionális elv alapján integrálódjanak. Ugyanakkor nem kellene, hogy a piaci szereplők kárt szenvedjenek, hozzáteszem, hogy az átalakulással, az integrációval akár nyerni is lehet. Mi a tavalyi évet ennek jegyében (is) töltöttük, több mint negyven új települést integráltunk működési területünkhöz, és mindenki megtalálhatja a maga számítását.

KM: A fogyasztó is? Várható a díjakban árcsökkenés?

R.G.: Igen, az a végső cél, hogy olcsóbban kapja a szolgáltatást a fogyasztó. A törvény például kitér arra, hogy a meghatározott vízdíj a közületek és a lakosság vonatkozásában nem haladhatja meg a másfélszeres értéket. Eddig a csillagos ég volt a határ a közületek árait tekintve, miközben a lakosságét a törvény egy meghatározott szinten szabályozta – maximum a vízártámogatásra lehetett pályázni.
Ami a lakossági víz –és csatornadíjakat illeti, a szolidaritás elvének kellene megvalósulnia. Ahogy most látom, ha egy szolgáltatónál nagyobb lesz a szolgáltatási terület, eljutunk majd az egy szolgáltatón belüli azonos díjhoz. Van egy másik elképzelés, miszerint területileg képezzenek azonos díjakat. Azonban mindegyik mögé be kell rakni egy szolidaritási díjképzést, mert effektíve nem attól lesz olcsóbb a szolgáltatás egy adott területen, hogy eldöntjük. Ezeket ki kell egyenlíteni egymással. Bármelyik változat valósul meg, jobban kezelhető díjaknak kell kialakulnia végül, hogy ne fordulhasson elő olyan anomália, hogy az egyik településen másfélszer magasabb a díj, mint az öt kilométerrel távolabb található helységben. Most van ilyen. Rengeteg dolog alakíthatja még az árakat, de úgy vélem, a csökkenés a jövő évben már érzékelhető lesz. A Kormány – kikérve a mi szakmai véleményünket is – szerteágazóan tájékozódott a törvény megalkotása előtt és alatt, nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a megszületett rendelkezés szakmailag megalapozott legyen és mindenkinek az előnyére váljon.