Európa házhoz jön

Egy francia házaspár és egy olasz-magyar család vendégei voltunk.

Minden út Rómába vezet, de van amelyik Miskolcra

„Jól érzem itt magam olaszként. A magyarok mindig pozitívan fogadtak minket. Amikor megtudják, hogy itáliai vagyok, általában megpróbálnak pár szót olaszul mondani”- árulta el Stefano De Bartolo, Miskolcon élő olasz nyelvtanár, tolmács, akivel a magyar uniós elnökség apropóján arról beszélgettünk milyennek lát minket.

„Római vagyok, a La Sapienza egyetem magyar nyelv és irodalom szakán végeztem. Érdekelt a magyar nyelv, amely egészen más, mint az indoeurópaiak. Akármennyire nehéz az elején, van benne logika. A magyar irodalomról írtam a szakdolgozatomat és ma már műfordításokkal is próbálkozom. A szegedi főiskola olasz nyelvi rektort keresett 1991-ben, és én jelentkeztem. Kilenc éven át dolgoztam ott, majd rövid időre Hajdúszoboszlóra kerültem, az olasz érdekeltségű gázszolgáltatóhoz, itt ismertem meg miskolci származású feleségemet. Amikor a DAM-ot 2001-ben olaszok vették meg lehetőségem volt tolmácsként, fordítóként elhelyezkedni és Miskolcra költöztünk. Az olaszok elmentek, mi meg itt maradtunk” – mesélte Miskolcig vezető, kalandos életútját Stefano De Bartolo.
Az abszolút „kétnyelvű” családban a foci az egyetlen, amelyről csak olaszul beszélgetnek a fiúk, vagyis az édesapa és két fia.
„Természetesen az AS Romának szurkolunk. Nálunk a foci olyan, mint a hit. Csodálkoztam is, hogy a magyarok alig ismerik Francesco Tottit” – váltottunk a magyar-olasz összehasonlításra vendéglátónk. „A magyar emberek kevésbé impulzívak, pesszimistábbak, mint az olaszok, jobban beletörődnek az adott viszonyokba. Nem annyira rugalmasak, távolságtartóbbak. Az olaszok könnyen összevesznek, de gyorsan ki is békülnek. Szeretem a nyitott embereket. Kelet-Európát nézve a magyarok a legnyitottabbak” – hallottuk. Házigazdánk azt is elárulta, hogy szívesen hallgatja a magyar népzenét, kedvence Sebestyén Márta. A foci mellett az étkezés érdekli a legjobban az olaszokat. „Sok pasztát eszünk, de nincs gondom a magyar ételekkel sem. Kedvencem a pörkölt nokedlivel. Bírom a csípős ízeket” – mondta dallamos akcentussal, de jó magyarsággal. „Interneten nézem az olasz sajtót: a magyar politikáról, az EU-s dolgokról csak rövid hírekben számolnak be, az átlagembernek meg van a maga baja. A legutóbbi magyar hír az olasz sajtóban a kulcsi partfalszakadás volt.”

Az ős kaján francia szelleme

„A rendszerváltás után jöttünk Magyarországra szétnézni és itt ragadtunk” – kezdi történetüket a francia Pascal Leeman, aki feleségével Anneval ma Tolcsván él.
„Befejeztem az egyetemet és elhatároztuk Anneval, hogy tapasztalatot szerzünk a világban. Mezőgazdasági és élelmiszeripari iskolát végeztem és mivel jó híre volt a magyar mezőgazdaságnak, így pont 20 éve úgy döntöttünk, jövünk. Először Kecskemétre kerültünk – fogott élettörténetük mesélésébe Pascal, aki párjával Anneval végül Tolcsván kötött ki. Ma már, négy gyereket nevelnek – akik magyarul és franciául egyaránt beszélnek – és az Ős Kaján éttermet közösen működtetik.

„Ismerkedtem magyar művészekkel, akik népies, pogány dolgokkal foglalkoznak. Az Ady vers is meg van. Értem a verseket magyarul. Imádom az irodalmat, a tévé helyett otthon olvasunk”- árulta el, és kiderült az is, hogy szabadidejében néha ecsetet ragad.  „Ami érdekel minket az a múlt, a kultúra, a modern művészet. Erős, mély mondanivalója van a magyar művészeknek. A franciák latinosan könnyedek, de közben Descartes-i matematikai logika jellemzi őket. A magyar emberek emocionálisak. Valahogy könnyebb itt lennem európaiként, segítőkészek, elnézőbbek: „jó, te nem vagy magyar”. Jól érezzük itt magunkat.  Természetesen mi is küszködünk bizonyos dolgokkal, mint önök, örülünk dolgoknak, mint önök. Ahol felnőttem enyhe az éghajlat, és gyerekként sokat álmodtam olyan helyről, ahol a tél az tél, a nyár pedig nyár. A csúszós út természetesen nekem se tetszik, de csodálatos a havas táj” – dicsérte Hegyalját Pascal Leeman, aki a tokajit csak a vidék aranyának nevezi. A magyar konyhából a vad és a gyümölcs alapanyagok ragadták meg, a kedvencei pedig a túrós ízek – amit összeházasított a francia főzési, sütési kultúrával és a tengeri halakról se mondott le.
„Az EU-t lehet kritizálni, de az elnökség jó lehetőség a kisebb országoknak, hogy megmutathassák, milyen szépek. A nagy, európai család tagjai vagyunk a magyarokkal együtt. Van múltunk, van jelenünk és remélem lesz jövőnk is” – mondta búcsúzóul Pascal Leeman.