HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESÉLETMÓDX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
színes

Egy kis megyetörténet (58. rész) – A Muhi csata

2021. augusztus 9. (hétfő) 13:58
 

A XIII. század a mongol birodalom terjeszkedésről szólt, amelyről a keleti magyarokat kereső Julianus barát is híreket hozott. A Batu kán vezette sereg 1242 márciusában tört be Magyarországra, s április 11-12-én a borsodi Muhinál vívott csatában döntő győzelmet aratott a IV. Béla vezette királyi sereg fölött. 

A mongolok nyugat felé törve egymás után verték le, akik az útjukba kerültek. Egész népek tűntek el a történelem süllyesztőjében, mások, meg kitértek, mint a kunok is próbáltak, akiket Magyarország befogadott, hogy majd együtt harcolunk a tatárok ellen, de Kötöny kun király meggyilkolását követően kivonultak. Magunkra maradtunk, miközben a tatárok három irányból támadtak. A fősereg Batu vezetésével a Vereckei-szoroson át, egyik segédhad Erdélyen át, a másik pedig a lengyeleken át Sziléziából kanyarodott vissza. A tatárok a  Sajótól keletre, Zemplénben egyesültek,a magyar sereg a király és Kálmán herceg vezetésével április 10-én érkezett meg a térségbe. Stratégiailag helyes döntést hozva,a  Sajó nyugati partján, a térség egyetlen hídjának a közelében, a mai Muhi szomszédságában vert szekérvárral megerősített tábort. 

A  tatárok  április 11-én, éjjel támadást indítottak, hogy átkeljenek a hídon. A magyar őrség felvette a harcot, Kálmán herceg és Ugrin érsek vezette néhézpáncélosok a legjobbkor jöttek, s átkelés közben csaptak rá a tatárokra. A szűk térben érvényesült a minőségi fölény, heves harcban szétverték a tatárokat, akik visszavonultak.  A kínai krónikák szerint nagyon komoly veszteségeket szenvedtek.  Azonban nem hagyták ennyiben, átcsoportosítottak, a hidat megkerülve átkeltek egy közeli gázlón és a magyar tábor oldalában tűntek fel.   

muhiterkep.jpg

Nem sokkal napkelte után nyilzáporral támadtak a magyarokra.  Kálmán és az érsek lovasai ki tudtak vonulni és felvették a harcot, azonban az idő előre haladtával érvényesült az erőfölény. Ekkor a királyt mentendő a hadrendbe állt lovagok, mint egy ékként haladva kitörtek a táborból, közvetlen mögöttük a király és kísérete,  majd hátrább, akik még lóra tudtak kapni.  A lovagok sikeresen utat nyitottak és IV. Béla elhagyta a csatateret.  

A tatár könnyűlovasság iszonyú mészárlást végzett a menekülők, majd a táborban  maradtak körében. Üldözőbe vették a királyt is, azonban a lovagok a Bükkben, a Lőfő-tisztáson pedig bevárták az ellenséget és életüket áldozták,  hogy egérutat nyerjen IV. Béla. A királyt sikerült megmenteni. A tatár három nap múlva már Pest palánkjai előtt nyargalt, elkezdődött a tatárjárás második szakasza, amely 1242 márciusi kivonulásig tartott.  Az ország lakosságának 40-50 százaléka elpusztult vagy elhajtották rabságba. Az anyagi kár óriási volt, IV. Béla agilisan látott hozzá az ország újjáépítéséhez, kővárak emelkedtek országszerte. Az 1285-ös, második tatárjárást már visszavertük.

A csata és a hősi halottak tiszteletére emlékparkot létesítettek Muhi határában.

(Csontos László)

Vissza