„A szeretetet szeretettel viszonozzák majd a gyermekek”

- Hálás szívvel köszönöm, hogy életem alkonyán, nyolcvanadik évemhez közeledve, ezt a nagy kitüntetést megkaptam. Pályám szép volt, sok örömet jelentett. Azt javaslom, csak azok vállalják ezt az elkötelezettséget, akik nagyon nagy elhivatottságot éreznek és nem gondolják, hogy munkájuk könnyű lesz. Nem lesz könnyű, de meg fog térülni a befektetett energia - a szeretetet szeretettel viszonozzák majd a gyerekek. Nem biztos, hogy máról holnapra, de viszonozzák – mondta Tóth Jánosné a Tarcali Napok ünnepi fogadásán, miután megkapta a település díszpolgári címét a közösség érdekében végzett több évtizedes munkájáért, példamutató emberi magatartásáért.

Vers a múltból

Tóth Jánosné 1931-ben született Tarcalon, gyermekkorától fogva az óvónők és pedagógusok voltak a példaképei. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, életpályája a helyi bölcsődében, egy megüresedett gondozónői állás betöltésével indult 1954-ben. Két év képesítés nélküli időszak után csecsemő és gyermekgondozónői szakvégzettséget szerzett, 1956 őszétől - több mint harminc éven keresztül - a tarcali bölcsődében nevelgette, gondozta az apróságokat. Nyugállományba vonulása után sem tétlenkedett, szakértelmét és tapasztalatát szívesen fogadták. A tarcali ünnepségen, miközben elhelyezték Erzsike néni vállán a díszpolgári szalagot, illetve átvette a díszoklevelet és plakettet, egy régmúltba mosódó vers sorai buggyantak elő a szépkorú hölgy emlékei közül:

„Gömbölyű fejecskék, pitymalló csodák,
Épülő testecskék, csak éppen akkorák,
Hogy félkarommal átölelem testük araszát.

De kár, hogy meg fogtok nőni,
S lesztek nagy, fáradt emberek,
S könnyel öntözött lesz az a kis bimbós szívetek.”

- SfL -