Doki a csúcson

Ha sportra szánja magát egy doki, akkor általában a teniszpályán, vagy az uszodában lehet látni. Dr. Szabó Levente, a megyei kórház traumatológusa kicsit veszélyesebb sportot űz: hegymászó és barlangász. A közelmúltban mászta meg Argentínában az Aconcaguát (6962méter).

» Honnan jött a hegymászó mánia?

– Amióta járni tudok ezt csinálom, csak akkor még nem tudtam, hogy hegyet mászok. Máramarosi vagyok, de a háromszéki Zabolán nőttem fel, ugyanis ide való édesanyám, Székelyföldre. Felnőttként a marosvásárhelyi egyetem orvosi karára jártam, ahol túraszakosztályt szerveztünk. Előfordult, hogy csak ketten mentünk kirándulni, de olyan is volt, hogy húszan indultunk a városhoz legközelebbi hegyekbe, a Kelemen-havasokba. Magyarországon 1995-ben kezdtem dolgozni. Itt nem olyan magasak a hegyek, így kiegészítésül elkezdtem barlangászni.

» A Kárpátok bércei is magasak helyenként, de meg se közelítik az óriásokat. Melyik volt az első komolyabb, nagy hegye?

– Azért Dél-Erdélyben a Fogaras elég kemény, ott is hagyhatja az ember a fogát. De az első igazi nagy hegyem az Ararát volt Törökországban.

» Mit érdemes tudni a mostani, az Aconcagua expedícióról?

– Öten voltunk, négy váradi hegyimentő és én. Az Aconcagua az eddig legmagasabb csúcsom. Ugyan meghódítása nem a legnehezebbek közé tartozik az általunk megtett útvonalon, de ha nem tiszteljük eléggé a hegyet, akkor bizony gyilkossá is tud válni. A mászás 3000 méterről, a nemzeti park bejáratától indult. Külön engedély kellett hozzá, amelyet még Mendozában váltottunk ki. Nem használtunk oxigént, úgy 3500 métertől már érezni a levegővételen a magasságot, ezért életbe léptettük az akklimatizációs tervet, amelynek végrehajtásához nagy türelemre van szükség. A legnagyobb veszélyt ugyanis a magashegyi betegség jelenti, amely fejfájást, szédülést, hányingert, étvágytalanságot okoz, súlyosabb tüdő- és agyödémát, ami könnyen végzetes lehet. Szerencsére nálunk nem volt különösebb probléma. Első kísérletre, a 13. napon jutottunk fel a csúcsra.

» Mi vonzza a csúcsokban? Hiszen mindet meghódították.

– A hegyek nagyon őszinték. Ott nem számít, mit mondasz, kivel vagy jóban, vagy rosszban, milyen a viszonyod a főnököddel. Csak az számít, hogy mit csinálsz ott, mit teljesítesz. Még képről visszanézve is csodálatos, árad belőle a nyugalom. Soha nem mondom azt, hogy meghódítottam egy csúcsot, csak azt, hogy felmegyek rá, ha a hegy megengedi.

» Az Aconcagua kegyes volt, megengedte… Mi a következő célpont?

– Eddig saját finanszírozásban utaztam. Szeretnék 8000 méteresre menni, de ennek a költségeit szponzor nélkül már nem tudom kigazdálkodni. Egy ilyen túra számomra nem csak sport, hanem orvosi szempontból is érdekes, ugyanis arról nagyon keveset tudunk, hogy 4000 méter fölött hogyan is reagál az emberi szervezet.

» A család, ismerősök, barátok mit szólnak a különleges hobbijához?

–Édesanyám mindig megígérteti velem, hogy ugye ez lesz az utolsó... Mivel nem szeretek hamis ígéretet tenni, ezért inkább azt mondom neki, hogy ne aggódjon, nem is olyan veszélyes a mászás, de már nem hiszi el…