Egy kis megyetörténet 10. – A torinói béke ratifikálása Diósgyőrben

Diósgyőr várának első fénykora Nagy Lajos király idejére tehető. Neki köszönhető, hogy a régi, kisebb, nemzetségfői vár helyén egy modern, a kor itáliai és dél-francia stílusának megfelelő négy sarok bástyás, vizesárokkal biztosított gótikus várkastélyt emeltek. A pompás palota ékessége a lovagterem volt, amely korában a legnagyobb volt Közép-Európában! Ez azért volt lényeges, miután Nagy Lajos elnyerte a lengyel királyi címet is gyakran töltötte idejét a Buda és Krakkó közt majdnem félúton lévő Diósgyőrben, s gyakran itt fogadta az eléje járuló főurakat, sőt a külföldi követeket is.

Diplomáciai jelentőséget is kapott a diósgyőri vár, mivel itt ratifikálták 1381-ben a torinói (turini) békét a Velencei Köztársasággal (a kora kereskedelmi és tengerészeti nagyhatalmával). Az olasz és osztrák szövetségesekkel Velence és partnerei ellen vívott sikeres háborút lezáró béke kimondta, hogy mind a két fél szabadon engedi a foglyokat, Velence évente, Szent István napján Zárában (ma: Zadar) 7000 aranyat fizet adóként, ha késik, akkor 10000-ret, s ha 3 évig nem fizet, akkor a szerződésszegés következtébe érvényét veszti a béke. Mind a két engedélyezi a másik kereskedőinek a szabad mozgását, tevékenységét, az elfoglalt területeket visszaadják. Velence vállalta, hogy a Szent Márk téren minden vasárnap és ünnepnap felhúzzák a magyar zászlót. 

(Csontos László)