Egy kis megyetörténet (21. rész) – A Palotaszálló

A legendárium szerint a Lillafüred név inspirálója báró Vay Béla, Borsod vármegye főispánjának  Erzsébet nevű leánya volt, akinek Lilla volt a beceneve, s bátyja, Elemér, mint a Borsod Bükk Egyesület elnöke kezdeményezte a „keresztelést”.  Másik legenda szerint a névadó Bethlen András fölgyművelésügyi miniszter volt, a hölgy viszont ugyan az.

A miskolci és diósgyőri polgárság kedvelt kirándulóhelye Trianon után lett országosan kedvelt, miután elcsatolták a fővárosi elit korábbi kedvenc tátrai üdülőhelyeit.  A megnövekedett igényeket adta lehetőséget felismerve elhatározták, hogy egy nagy luxus szállodát építenek a tó mellé, a néhai Weidlich villa (ma Tókert panzió) szomszédságában.

A munkálatok 1925-29 közt zajlottak Lux Kálmán építész tervei alapján. Elsőként igen jelentős talajmunkálatokat végeztek Révay Ferenc erdőmérnök vezetésével, amely keretében kialakították az épületet megtámasztó teraszos függőkerteket, a Szinva vízesését (az ország legnagyobbja!) és áthelyezték az Anna-barlang bejáratát is.

A neoreneszánsz stílusú épülethez az építőanyag jelentős részét a nem sokkal korábban elkészült kisvasúton szállították, illetve Miskolc felől jó minőségű autóutat építettek, hogy a vendégek a vadregényes tájat élvezve, de biztonságosan eljuthassanak a szállodába, amelyet 1930-ban avattak fel. Állítólag az avatáson inkognitóban Vay Erzsébet, Lillafüred névadója is részt vett.

A luxus szálloda udvarán kerti medence is volt, amelyet később feltöltöttek és parkot alakítottak ki a helyén. A Palotaszálló adott otthont az 1933-as írókonferenciának, itt született József Attila Óda című szerelmes verse, amelyet egy csinos hölgy és a csodás természet ihletett. Részben itt játszódott a Meseautó című filmklasszikus (és a Stohl András féle modern változata is). 

A Palotaszállót  a világháború alatt, a front közeledtével német, majd szovjet katonák lakták. Utóbbiak hadikórházat rendeztek be itt és alaposan lelakták az épületet, amely ezt követően négy évtizeden át SZOT szállóként működött. 1993-ban került a Hungest Hotels szállodalánchoz, amely felújította, korszerűsítette. 

A Palotaszálló bekerült a megyei értéktárba, majd a Magyar Értéktárba is.  

(Csontos László)