Egy kis megyetörténet (25. rész) – A szikszói csata

A török az 1552-es hadjárat során könnyedén bevette Szolnok várát és ezzel tartósan megvetette a lábát az Alföld közepén illetve 1554-ben Füleket, ahonnan a bányavárosokat és a Rima-, Sajó-völgyét támadték. A portyázó csapataik  ezt követően rendszeresen zaklatták a borsodi. abaúji vidéket is, ami a lakosság pusztulásával járt, sőt idővel ki is terjesztették a hódoltságot ebbe az irányba. ami pedig a kettős adózást jelentette a gyakorlatban a maradék lakosság számára. 1558. október 13-án a füleki bég csapatai rabolták ki a várost, azonban a magyar végvári vitézek lóra kaptak, s másnap Sajókaza térségében utolérték a rablott zsákmánnyal lassan vonuló törököket és legyőzték őket. 1577. november 10-én vasárnap istentisztelet közben csapott rá az országos vásárra a füleki bég, hogy kirabolja a kereskedőket. A református templomot védő falon is túljutottak, de az épületbe szerencsére nem sikerült betörniük, A váltakozó hevességű csata egész nap zajlott, majd a török hazaindult. A riadóztatott végvári vitézek a Sajó mentén ütköztek meg most is a zsákmánnyal elvonuló törökkel.

1588-ban nem holmi rabló portya, hanem igazi büntetőexpedíció indult Szikszó ellen, mivel a mezőváros bízva az egri és tokaji várkapitányok ígéretében megtagadta az adófizetést. Szinán budai pasa nagy sereget gyűjtött, amely a krónikák szerint 4000 gyalogosból és mintegy 6000 lovasból állt, köztük jelentős számban voltak a kor legjobban képzett katonáinak számító janicsárok is. A had négy nagyobb ágyút is hozott magával és Rimaszécs- Putnok- Sajószentpéter útvonalon haladt Szikszó felé. A védelmet Rákóczi Zsigmond, egri várkapitány szervezte. A magyar és német sereg Szendrő váránál gyülekezett, a létszáma mintegy 2000 lovasból és 400-500 gyalogosból állt (más források szerint 4000 fős volt a sereg). A török előörs október 8-án kora délután ért Szikszóra. A lakosság többsége összeszedte legfontosabb értékeit és elmenekült, kisebb része, a harcképes férfiak a fallal körbe vett református templomba vették be magukat. A török áttört a falon, a templomba is bejutott, az utolsó védők a toronyba szorultak vissza. Közben a hitetlenek kirabolták és felgyújtották a várost és a Bársonyos  völgyében vertek szekérvárral megerősített tábort.  

Beesteledett mire a Rákóczi vezette keresztény haderő megérkezett, és bátran rárontottak a túlerőben lévő, csatarendbe sorakozott törökökre, akiket az égi Szikszó fényei megvilágítottak. A hullámzó, heves ütközetet az döntötte el, hogy a magyar-német lovasroham elválasztotta a többiektől a török jobb szárnyat, majd elfoglalták a tüzérséget, s az ágyúkat megfordítva tüzet nyitottak a kontyosra. Közben az egyik közeli dombról egy német kürtös az érkező csapatok jelét fújta. A demoralizált török erre táborát hátra hagyva megfutott.  Sok törököt levágtak, foglyul ejtettek. Nagy diadalt aratott a kisebb királyi sereg.

(Csontos László)