Egy kis megyetörténet (28. rész) – A kazai református templom

A néhai Borsod vármegye északi szélén, a nevének megfelelően a Sajó völgyében, a folyó bal partján található a település, amely tekintettel az ártéren áthaladó bekötőút elöntésével és az itt élő jelentős számú roma lakossággal kapcsolatban szokott bekerülni a hírekbe, pedig több jelentős építészeti emléke is megérdemelné a nyilvánosságot. Első helyen a református templomot kell említeni, amely elődjét a kutatások szerint valamikor a XIII. században emelték, román stílusban. A Rátót nemzetség birtokában lévő község templomát valamikor a tatárjárás után bővítették. Ebből a korból származik a torony alapja is. A XV. században élte fénykorát Sajókaza, s ennek megfelelően gótikus stílusban átépítették. Erre emlékeztet a késő gótikus szentély.

A török megjelenése vetett véget a fejlődésnek, Eger első ostromakor 1552-ben a települést kifosztották, 1558-ban pedig a Szikszót kirabló törököket itt verték meg a végvári katonák. A védelmet erősítendő 1562-ben fallal vették körbe  a templomot, amely részben ma is meg van. A XVI. század második felében elterjedt a környéken a reformáció, s ennek következtében valamikor a század vége felé a kazai templom a református felekezethez került.

A török és kuruc, háborús időszak elmúltával, ahogy magához tért a település hozzá láttak a templom fejlesztéséhez is. A XVIII. század végén népies, barokkos belső, festett fa bútorokkal, elemekkel bővült a templom, illetve 1791-ben elkészült a torony felső szintje, amelyet a XIX. században átalakítottak.

A kétezres évek elején elvégzett régészeti kutatások során országos jelentőségű leleteket, kora középkori díszítőelemeket találtak az épületen. Vélelmezhető, hogy a fehérre meszelt falak freskókat, vagy töredékeket rejtenek, mint amilyenek előkerültek a vizsolyi templom feltárásakor. A jó állapotban lévő, impozáns épület Sajókaza egyik büszkesége, ha erre járnak érdemes megállni előtte és megtekinteni.

(Csontos László)