Egy kis megyetörténet (29. rész) – Az ónodi vár

Szigetvárhoz vagy Tokajhoz hasonlóan fő erőssége az adottságaiban rejlik. A folyamszabályozások előtt elterülő mocsárvilág kísérte ezen a tájon a Sajót, s ezért kínálta magát lakhatásra, megerődítésre a tájból kiemelkedő hordalékkúp. A vár építése a Czudar családhoz kötődik, valamikor a XIV. század közepén.  Először nyilván, mint megerősített lakóhely, a királyi oklevél – utólag – 1413-ban engedélyezte a várat. Amelyről azt tudjuk, hogy négyszög alakú épület volt.  a tulajdonos família kihalása után Ónod többször gazdát váltott és 1516-ban csere útján került Perényi Imre nádor kezébe, aki gazdag főúrként megengedhette magának, hogy egy emeletes palotaszárnyat építtetett a régi várra. A török veszély fokozódásának hatására a Perényiek nagy arányú fejlesztésbe kezdtek, s az olasz Vedani hadmérnök tervei alapján külső fallal, a sarkain négy óolasz, fedett bástyával erősítették meg a várat, amely így a térség legjelentősebb erődje lett, feladata a Sajóvölgye biztosítása a délről, nyugatról érkező törökök ellen, illetve, hogy a folyón átkelve lerohanják Zemplént.

Ennek a feladatának Ónod többék-kevésbé eleget is tett. A török többször portyázott a környéken, akárcsak az itteni végváriak is a török vidékeken, illetve 1639. október 10-én éjjel az egyesített egri és szolnoki török hadak rajta ütöttek Ónodon, a palánkot felégették, a várat megrongálták, a török foglyokat kiszabadították és jelentős zsákmányt is vittek magukkal. A nádor parancsára a várat gyorsan felújították. A vár 1644-ben ostrom nélkül megnyitotta kapuit az I. Rákóczi György vezette erdélyi hadak előtt. Lorántffy Zsuzsanna anyagi támogatásából kiegészítették egy huszárvárral és fapalánkkal vették körbe. A korai kuruc időkben Ónod többször is gazdát cserélt, miközben állaga romlott. A pusztulását 1688-ban a Thökölyvel szövetséges tatárok okozták, akik felégették a várat. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1707-ben ide hívta össze a kuruc országgyűlést, amelyet a Sajó áradása miatt a közhiedelemmel ellentétben nem itt, hanem a körömi mezőn tartottak meg.

Amint beindult a település fejlődése sok más elhagyott romhoz hasonlóan az ónodi várat is kőbányaként használták az építkezők, amelyet a XIX. század közepén tiltottak be.  A várrom régészeti feltárása 1985-ben indult meg.  Majd több ütemben folytatódott és részleges helyreállítást is végeztek (ennek keretében épült vissza az egyik bástya).  A Nemzeti Kastély- és Várprogramban szerepelt Ónod felújítása is, de 2019-ben törölték, így marad a közismert, romantikus várrom jelleg.

(Csontos László)