Egy kis megyetörténet 3. – Karosi honfoglaló sírok

A Vereckei-szoros felől érkező őseink egyik első szállásterülete volt a Bodrogköz, amely természeti képe a folyamszabályozás előtt egészen másként nézett ki, mint manapság. A vizes, lápos vidék biztos megélhetést, védelmet nyújtott az itt élőknek.  Erről megemlékezett Anonymus is a Gesta Hungarorumban, vagyis a Magyarok történetében:” Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta... Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vadnak bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam, s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették.”

Az évszázadok múlásával feledésbe merült a honfoglalás kori legenda. 1899 nyarán répavermelés közben az egyik tanyán lovas sírokra bukkantak a munkások. A leletek egy néptanító közvetítésével a műgyűjtő Dókus Gyula, Zemplén vármegye alispánjához kerültek. Aki elhatározta, hogy a következő évben ásatásba fog Karoson, de nem lett belőle semmi, s elfelejtődött az ügy több évtizedre. A ’30-as években egy szőlőtelepítéskor megint sírokat találtak. A kapzsi gazda megpróbálta ékszerésznél értékesíteni a leleteket, de a becsületes mester értesítette a hatóságokat, s leállították a pusztítást. Horváth Tibor vezette ásatáson bőséges lelet került a felszínre, köztük a híres sas madaras díszítésű ezüst veretek. Fél évszázaddal később mezőgazdasági munka közben megint leletek kerültek elő. A gazda értesítette a múzeumot, s 1986-ban újabb feltárás indult. amely 1990-ig tartott Karos II. és Karos III. temetőkben. Rendkívül értékes leletanyag került a felszínre. A férfiak jól fegyverzett és méltóságjelvényekkel gazdagon ellátott személyek voltak. A díszes tarsolylemezek és aranyozott lószerszámok, fegyverek, ékszerek alapján közülük többen igen előkelő személyek voltak egykoron. A szakemberek szerint a IX. század vége és  a X. század második harmada közt  használták a karosi temetőket, amelyek leletanyaga segített megismerni a honfoglaló eleink temetkezési szokásait, egykor használt fegyverzetét, eszközeit.

Ha a Bodrogközben járnak érdemes időt szakítani az emlékpark meglátogatására.

(Csontos László)