Egy kis megyetörténet (30. rész) – A miskolci Kossuth szobor

A turini remete halála után négy évvel, 1898. május 30-án, pünkösd hétfőn ünnepélyes keretek közt Miskolc legszebb terén avatták fel Kossuth Lajos első, egész alakos szobrát. A jeles esemény dacos kiállás volt a magyar nemzeti ügy mellett.

A krónikák szerint mindössze kétszer járt életében Miskolcon Kossuth Lajos, a reformkori ellenzék vezére, a szabadságharc politikai vezetője, azonban a nemzeti érzelmű városi polgárság rendkívüli módon tisztelte. Ezt jelzi, hogy az állampolgárságától megfosztott kormányzót választotta a város közgyűlése első díszpolgárává 1886-ban, ami nyílt üzenet volt Ferenc Józsefnek. Kiegyeztünk ugyan, kényszerűségből elviseljük a Habsburgokat, de nem engedünk '48 eszmeiségéből. Ezt követően a város küldöttsége kétszer is felkereste Kossuthot Turinban (Torino), Arra kérték az idős politikust, adja hozzájárulását, hogy utcát nevezzenek el róla a városban. A kormányzó azonban bölcsebb volt sok későbbi politikusnál és kitért a megtiszteltetés elől.

Kossuth 91 évesen, 1894-ben hunyt el, s 1898. március 15-én, a forradalom 50. évfordulóján merült fel Miskolcon, hogy szobrot kellene állítani az államférfinak. Az ötletet tett követte: április 12-én a város közgyűlése döntött, hogy közadakozásból megvalósítják, s május 30-án már fel is avatták az Erzsébet téren Róna József, elegáns talapzaton álló, impozáns szobrát, amely az ereje teljében lévő, határozott férfiút ábrázolja, mintha éppen a Tisztelt Házban vagy egy népgyűlésen szónokolna. Az alkotást látva el tudjuk képzelni, amikor híres 1848-as alföldi toborzó körútjának állomásain hívó szavára ezrek jelentkeztek önkéntesnek a szervezés alatt álló honvéd zászlóaljakba.

Ez volt az első teljes alakos Kossuth szobor! Az avatás felért egy politikai tüntetéssel, amelyen képviseltette magát a Kossuth család, jelen volt az idő közben elhunyt Szemere Bertalan miniszterelnök fia, Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor, Lévay József költő, Borsod vármegye nyugalmazott alispánja és sokan mások. Igazi társadalmi esemény volt az avatás. Manapság pedig minden év március 15-én nagyszabású városi megemlékezést tartanak a szobor tövében.  

Ne feledjék, célja ma is aktuális: „szabadság s alkotmányos jog minden magyarnak; nemzeti jólét, mely a szabadság gyökeréből hajtson; közös teherviselés különbség nélkül, s az alkotmányos szabadság közös élvezete, azon organikus formák kifejtése s a népképviselet kellékeihez idomítás által, melynek köszönhetjük, hogy él magyar, áll még Buda.”

(Csontos László)