Egy kis megyetörténet (36.) – A gibárti vízerőmű

A Felvidékről érkező Hernád folyó a határ közelében ideális hely az energiatermelésre. Gibárt község a torkolattól 58 km-re fekszik. Itt található az 1901-ben a báró Harkányi János miniszter által terveztetett, 1902-1903-ban épített és 1904-ben üzembe helyezett üzemvízcsatornás elrendezésű vízerőmű. A z egyenként 9 m3/s víznyelésre és ezáltal 294,4 kWe névleges villamos teljesítmény leadására képes turbinákból nyert áramot elsődlegesen Gibárton kívül Szerencs, Abaújszántó, Tállya, Mád és Tokaj településeken használták világításra. Ez az energia hajtotta meg a cséplésre használt eszközöket, szecskavágókat, malmot, fűrészeket és szivattyúkat, és ez látta el árammal a szeszgyárat is. A turbinákat és a generátorokat a magyar gépipar egykori „zászlóshajója”, a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár készítette. Kiváló minőségben.  A vízerőmű az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt. tulajdona.

Az ÉMÁSZ Nyrt. és –az ALTEO Csoporttagjaként működő –Sinergy Kft. által 2004-ben megkötött szerződések alapján az ALTEO Csoport jelenleg, mint bérlő és üzemeltető vesz részt a vízerőmű működtetésében. Minden amortizálódik idővel, ez alól még az olyan különleges létesítmények sem mentesek, mint a vízerőművek. A gibártit egykoron 20-25 évente újították fel, de a rendszerváltás környékén elmaradt a szokásos munka, amelyet a közelmúltban pótoltak. A munkálatok során a műszaki elvárások mellett odafigyeltek, hogy megőrizzék az épület műemléki jellegét. Az 1,2 milliárd forintos beruházás végén készített képeket nézve kijelenthetjük, hogy sikerrel jártak. Az erőmű kapacitása 5,75 GWh/év teljesítményt, ami mintegy 70 százalékkal meghaladja a modernizáció előtti szintet, ráadásul tiszta, megújuló energiát termel.

A sikeres üzembehelyezést és átadást követően az erőmű tavaly októberben kezdte meg ismét az energia termelést. Az eredeti tervek szerint idén tavasszal nyitották volna meg a látogatók előtt – amennyiben a pandémiás helyzet engedi. Ez most csúszik, de aki erre jár, kívülről megcsodálhatja az ipartörténeti jelentőségű létesítményt. Újabb negyed évszázadig várhatóan nem kell hozzá nyúlni, csak a szokásos karbantartást kell végezni.

(Csontos László)

Fotó: Next9 Communications