Egy kis megyetörténet (37. rész) – Pereces temploma

A hívek templom hiányában sokáig kénytelenek voltak a völgyből bejárni Diósgyőrbe, aztán az összefogás templomot eredményezett. A jellegzetes, piros téglás bányatelep középpontjában ugyancsak piros téglából épült fel neobarokk stílusú Jézus Szíve templom, amelyet a kolóniával ellentétben levakoltak és színeztek. Az elegáns lépcsősor tetején lévő, élénk sárga égbe törő tornyú, kecses épület kiemelkedett a környezetéből, magára vonta az emberek szemét. A felszentelést követően a Diósgyőr-vasgyári plébánia filiájaként működött.

Perecest 1945-ben, Diósgyőrrel együtt Miskolchoz csatolták, a templom pedig érdekes módon ebben a korszakban, 1950-ben vált önálló plébániává. A kommunizmus nem tett jót az egyházaknak, ami igaz volt Perecesen is, mivel a párt úgy gondolta, hogy a bányászok, a szervezett munkások a bázisa, akik nem lehetnek vallásosak. Ezt a törekvés tetten érhető abban is, hogy a hagyományos Szent Borbála napi bányász ünnepség ellensúlyozására létrehozták a bányásznapot. A hanyatlás ránézésre látható volt a perecesi templomon is, amelyen felújítás hiányában rajta hagyta keze nyomát az idő(járás). Mállott a vakolat, fakult az egykor élénk sárga szín.

A templomtól északi irányban, az oldalvölgyben alakították ki a temetőt, amely Miskolc egyik legszebb sírkertje. Mintegy egy harmada a völgy alján terül el, nagyjából sík, a két harmada pedig a domboldalon fekszik, ahol egymás fölötti sorokban helyezkednek el a sírok. Egy ravatalozó is épült a bejárat közelében. A temető egykoron a római katolikus egyházhoz tartozott, majd a szénbányákhoz, jelenleg pedig a városi önkormányzat működteti.

Miközben Pereces alvóvárossá vált a templom felébredt „Csepkerózsika álmából” és a néhány évvel ezelőtti felújítást követően eredeti szépségében ragyog. A munkálatok befejezését követően 2019. június 28-án Ternyák Csaba, egri érsek áldotta meg az épületet. Ha erre járnak, önök is gyönyörködhetnek benne.

(Csontos László)