Egy kis megyetörténet (44. rész) – Hidvégardó, az ország szélén

Csodálatos természeti környezetben, a Bódva folyó bal partja fölé magasodó lankásan emelkedő dombra épült a község, amely első okleveles említése 1283-ból származik, s a korai időkről annyit tudunk, hogy a völgy túloldalát egykoron uraló Szádvárhoz tartozott. A neve beszédes, összetett szó. Első fele a Bódván átjárásra (ma is a híd végénél kezdődik a település), a második fele pedig az erdőművelés utal. A feljegyzések szerint a XIV. században iskolával rendelkezett, amivel évszázadokkal megelőzött számos várost! 

A település a XV. században rövid ideig huszita megszállás alatt állt, mint Felső-Magyarország jelentős része, majd miután kiverték a cseheket visszakerült a Bebek családhoz. A török, majd kuruc idők erősen megviselték, gyakorlatilag elnéptelenedett. Vélhetően az 1730-as években települt újra. A katolikus plébánia 1736-ban alakult, ősi, de rossz állapotú katolikus templomát 1777-ben barokk stílusban építették át a környéket birtokló Esterházy család költségére.

A XIX. században a Gedeon és Papp családok voltak a meghatározó tulajdonosok, akiknek a nevét két kúria is őrzi a faluban. A falu központjában lévő Gedeon kúria, elegáns, fehérre meszelt falú, copf stílusú, L alakú, 6 szobás kialakítású épület. Az 1770-es években emelt kúria Isten-szemes timpanonja vonzza a szemet. A díszes, barokk ajtós épületben jelenleg tudomásunk szerint teleház működik, közösségi térként hasznosítják. 

A néhány éve felújított, klasszicista stílusú Papp kúria előtt a park is megújult. Az épületben konyha és étkezde működik. A már említett, impozáns méretű, középkori fallal körülvett római katolikus templom mellett van a községben egy kisebb, de ugyancsak ősi, a XVIII. században emelt református templom.

A község az 1920-as trianoni békediktátum után találta magát az ország szélén. a Bódva túlpartján, pár száz méterre fekvő Bódvavendégi már Szlovákia, s az a különlegessége, hogy a Bódva és a régi határállomás közti országút közös használatú. Mint említettük az ország legészakibb lakott települése, a legészakibb pont viszont a zempléni Füzér határában található.

A rendszerváltást követően új életre kelt, megszépült, sokat fejlődött a falu, ahol jelenleg mintegy 540-en élnek, az intézményeinek köszönhetően a környező, még kisebb települések központja. A lakosok döntő többsége római katolikus, mellettük egy kisebb református közösség él, s néhány görög katolikus és felekezeten kívüli személy él. 

A magyar többség mellett jelentős számú cigány kisebbség is lakja a falut. Hidvégardó szélén folyik a Bódvába az ország egyik utolsó érintetlen vízfolyása, a Sas-patak. A falu határában lévő Szent János-kő gyomrában három barlang is van, ami nem csoda, hiszen  ez a vidék Aggtelek vonzáskörzete, a barlangok földje.

(Csontos László)