Egy kis megyetörténet (46.rész) – A tokaji Erzsébet királyné-híd

A hely első írásos említése 1067-ből származik. A Kőrév is arra utal, hogy átkelőhelyként használták a környéket, később számos oklevélben tűnik fel Tokaj és utalás a révre, illetve ezzel összefüggésben a távolsági kereskedelemre kivetett vámra. Ami tény, 1527-ben Szapolyai seregei a tokaji hídon át menekültek a Habsburgok csapatai elől. Ez a híd minden bizonnyal cölöpökhöz rögzített hajóhíd volt. Ali aga 1667-ben egy rendeletben konkrétan, létezőként említi a polgári és a tokaji Tisza hidakat, mint a szolnoki konkurensét. 

Az 1750-es években valószínűleg újat építettek, amelynek megmaradt helyszínrajza, 12 méteres mederpillérről, valamint több parti pillérről árulkodik. A híd 4 öl széles és 90 öl hosszú volt. A forgalom növekedésével 1805-ben felvetődött egy kőhíd építésének az ötlete, de ekkor elvetették. 

A reformkor első építkezéseinek egyike volt a tokaji híd, amelyet Jánosfy Imre 1837-ben így írta le: a tölgyfából épített 5 öl széles és 80 öl hosszúságú híd öt művészileg szerkesztett bolthajtással bír, mind-egyik 15 öl. A négy ívből álló áthidaló szerkezetet „kívülről bedeszkázták és hamuszürkére föstették, messziről kőhidat mutat”.  

Ez a híd 1849 elején semmisült meg, mikor Klapka György tábornok felgyújtatta, hogy a császári csapatok ne tudjanak rajta átkelni és Debrecen irányában támadni.  A nagy nyári hadjárat alatt előbb Görgey állíttatta helyre és vonult át seregével az Alföldre, majd felszedette a deszkákat, amit az oroszok visszarakattak a tokajiakkal és ők is átkeltek és folytatták az üldözést.  

Fotó: docpleyer.hu

A háború után helyreállított hidat 1861-ben elsodort a jeges ár. A helyére egy ideiglenes fahidat emeltek.A kiegyezést követő gyors ipari fejlődés lehetővé tette a vashidak építését. A millenium előtt született a gondolat, hogy egy új, modern műtárgyat építsenek Tokaj és Rakamaz közt. A kezdeményezés 1894-ben látott napvilágot,a kivitelezés 1895-ben indult el, a 211,2 méter hosszú hídszerkezetet Tóth Róbert tervezte, az alépítményt a budapesti Gregersen G. és Fiai nevű cég készítette, a kőanyagot a gamóci és sátoraljaújhelyi kőbányákból szállították. A felépítményt a Resicai Vasmű (Erdély) gyártotta és szerelte össze a helyszínen. A három osztatú Erzsébet-hidat 1896 november 18-án adták át a forgalomnak. A névadó Erzsébet királyné volt.  A közúti híddal párhuzamosan a vasúti forgalmat biztosító fahidat is 1898-ban cserélték vasszerkezetesre, tehát ez az év csupa aranybetűvel vonult be Tokaj történetébe. A közúti híd alig két évtizedig szolgálta a közlekedőket, ugyanis a tanácsköztársaság harcai idején a visszavonuló románok 1919. június 3-án mindhárom hídnyílást felrobbantották (a vasúti hidat is hasonlóan elpusztították). 

A helyreállítás 1921 októberi befejezéséig pontonhídon zajlott a közúti forgalom. A híd születésnapján, 1944.november2-án a visszavonuló németek robbantották fel az Erzsébet királyné-hidat (a vasúti hídnak se kegyelmeztek).  1945 májusára ideiglenes cölöphidat építettek, amit a tél, vagyis a jég elvitt... Ezt követően komp közlekedett a két part közt. A berobbantott acélszerkezetet 1947-re kiemelték, de használhatatlannak bizonyult és szétbontották. 1946-ban újabb, ideiglenes műtárgyat építettek, amelyet a kommunista Gerő Ernő, a „hídverő” avatott (a vasúti híd 1948-ra készült el újra).  Az eredeti pillérek felhasználásával, de megerősített szerkezetű újabb hidat Knebel Jenő tervezte 1955-ben. A vasbeton pályalemezes szerkezetet 1959. szeptember 27-én adták. A műtárgyat azóta 1976-ban és 97-ben többször is felújították. 

Jelenleg is dolgoznak rajta, a hídszerkezetet szélesítik, konzolokra helyezve kerékpáros és gyalogos utat alakítanak ki, kicserélik a közműveket és a tokaji oldalon megnagyobbítják a körforgalmat.  A tervek szerint az év végére fejezik be a munkálatokat.

(Csontos László)