Egy kis megyetörténet (72. rész) – Jézus kútja Miskolcon

Persze vannak akik ma is jobban bíznak a forrásvízben, mint a csapból folyóban vagy a palackozottban és forrásvizet isznak. Baráti körömben is van olyan, aki azért autózik ki minden héten a Bükkbe, hogy a Szinva-forrásnál friss vízzel töltse meg a magával vitt ballonokat, palackokat. Korábban évszázadokon át a Jézus kútjához jártak a miskolciak egy része friss vízért.

Mikortól is? Az Avas oldalában, stílszerűen az Avasalja utcában, hűs árnyat adó fák alatt található kúton lévő emléktábla szerint „Az egykori forrás a legenda szerint Jézus emlékét idézi. A város e legtisztább kútjából az 1600-as évektől három évszázadon át gyógy- és ivóvizet merített a vándor és a helybéli polgár. Az emlékét a honfoglalás 1100. évében állítatta Miskolc városa.”

Ma pedig sok miskolci azt se tudja, hogy létezik.  Azt pontosan nem tudjuk, hogy mikor keletkezett, de vélelmezhetően jóval régebben, mint ahogy a XVII. században felbukkan a neve az írott forrásokban.  Egy legendárium szerint Jézus megpihent az Avas alatt, s botját a hegybe szúrta, ahol frissítő forrás fakadt. Persze tudjuk jól, hogy Jézus nem járt Miskolcon, de még Európában sem, de jól hangzik.

A kút a XX. század elején kútházat kapott, ahol egy kis ciszternaszerű medencében gyűjt össze a forrásból szivárgó víz, s ezt merték edényükbe a vízért járó városlakók. Fénykorában a kútházat kulcsra zárták, hogy megóvják a víz tisztaságát. A város távolabbi részeiről is jártak ide, akik idegenkedtek a klórozott csapvíztől. Aztán idővel megszokták. A Jézus kútja kiment a divatból, vadult a környék, pusztult a kútház. A rendszerváltás után, Kobold Tamás polgármestersége idején tették rendre a kút környékét és terméskő fallal támasztották meg a domboldalt körülötte. Hangulatosabb, tájba illőbb, mint a korábbi megoldás. Az elhanyagoltság évtizedeiben sajnos elapadt a híres forrás, ezért manapság akkor működik, ha vizet táplálnak bele a vezetékes hálózatból…

Ettől függetlenül bármelyik évszakban megér egy sétát. Nyáron még hűsít is, ősszel pedig a gyerekek örömére a lehullott levél és vadgesztenye borítja be a környéket.

(Csontos László)