Egy kis megyetörtént (69. rész) Szentpáli, az európai magyar

Miskolcon utca és iskola és kamarai díj is viseli a nevét, a Deszka-temetőben díszsírban nyugszik, mégis sokan nem tudják, ki is volt, mit tett városért. Nos, egy kis emlékeztető. Egy ugocsai kisnemesi család sarjaként Halmiban (ma Románia) született 1861-ben, iskoláit Szatmárban, Iglón, Bécsben, Budapesten végezte (ez ma négy ország!). Minisztériumi tisztviselőként látott munkához, majd ismeretlen okból feladta korrierjét1890-ben és a fővárosból Miskolcra költözött, ahol a kereskedelmi és iparkamara titkáraként hasznosította jogi ismereteit, minisztériumi tapasztalatait. Kiváló munkát végzett. Rövidesen bekapcsolódott a város közéletébe is, mint a megyei közművelődési és múzeumi egyesület tagja, idővel főtitkára.  

A jó módú, ismert, elismert közéleti szereplőnek számító Szentpáli 1902-ben elindult és meg is nyerte a polgármester választást. A tisztséget 1902-től 12-ig két cikluson át töltötte be, majd országgyűlési képviselő lett, s 1917-ben visszatért a polgármesterséghez, amelyet 1922-ig töltött be. Mint egykori kamarai vezető segítette Miskolc intenzív gazdasági fejlődését, s polgármesterként gondoskodott róla, hogy a város infrastruktúrális (például vízművek) és intézményi ellátottsága megfeleljen az elvárásoknak. Nevéhez fűződik a színház átvétele, a törvényhatósági jog megszerzése (ezzel Miskolc Borsod vármegyéből kiválva önálló közigazgatási egységgé vált, ami a helyi adók kivetése, felhasználása és a minisztériumokkal tartott kapcsolatok miatt volt különösen lényeges). Munkáját respektálta a város lakossága, amit az is jelez, hogy akkoriban ritkaságnak számító módon, 1908-ban ellenjelölt nélkül választották újra polgármesterré. A ciklus végén úgy érezte váltásra van szüksége, bekapcsolódni az országos politikába és egy ciklusra képviselő lett. Pechjére rövidesen kitört a világháború, s az öt év letelte után visszatért Miskolcra, ahol újra bizalmat kapott. A tanácskormány idején is a város élén maradt, de ebből nem  lett problémája később. A román megszállás után újra indította a várost, megszervezte a trianoni menekültek letelepítését, a városba költöztette a hontalanná vált Eperjesi Jogakadémiát (felsőoktatás!). 

A polgármesterséggel járó intenzív napi munka terhelését már nem bírta, ezért leköszönt 1922-ben és a választásokon képviselőjelöltként indult, s el is nyerte a mandátumot. A ciklust azonban nem tudta kitölteni, 1924-ben elhunyt. A református Deszka-temetőben helyezték örök nyugalomra. A BOKIK és Miskolc városa által emelt obeliszk alatt nyugszik unokája, Ágnes és férje, az egy éve elhunyt Kopátsy Sándor, a híres közgazdász.

(Csontos László)

(szentpalidokumet c. kép: Szentpáli István relikviák a BOKIK székházában lévő emlékszobában)