Felragyogtatni a család értékét…

A Család évének nyilvánította az idei esztendőt a Katolikus Egyház. A döntést az a szándék vezérelte, hogy felkeltsék az emberek szívében a szeretet és a felelősség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt – olvasható az év kapcsán kiadott körlevélben  Mert bizony nem csak az Egyház, de egy adott társadalom jövője szempontjából is alapkérdés a családok elfogadása, tisztelete, támogatása.

,,Védeni és segíteni kell a családokat – amint a körlevél fogalmaz  - , hiszen az emberi élet alapja az egy férfi és egy nő közötti nagylelkű és felbonthatatlan szeretet, mely a férj és a feleség kölcsönös javára, s az új emberi élet elfogadására és nevelésére irányul...” A Család éve szeretné felragyogtatni a család értékét, s tudatosítani, hogy a házasságon alapuló család nélkül a nemzet elenyészik, a gazdaság összeomlik, a kultúra hanyatlik... – s maradnak a reklámozott, erőfeszítés nélkül birtokba vehető olcsó és múló örömök.
Talán ebben az évben sok jó példát látnak majd az elköteleződni nem merő fiatalok, s vállalják az életszövetséget… Talán változik valamit a szemlélet minden szinten… Talán a válás felé hajló házasságokban élők megérzik: érdemes energiát fektetni kapcsolatuk rendbetételébe… Talán az egymásra kevés időt fordító családtagok rádöbbennek, mi az igazi érték…
Az egyházi év feladata tehát egyszerű: ,,reklámozni” a családi példát… S igazán hasznos és szép lenne, ha a példaadás nem állna meg a ,,templomfalaknál”, hanem átszűrődne a világi szférába is…

Biztonságot, védelmet  adó közösség

A család a mennyország földi példája – vagyis a ,,földi mennyország”. Érdekes talán, hogy ezt az örömteli oldalt nem szoktuk megfogalmazni, de ellenpontként, ha valakinek rossz a házassága, nem egyszer elhangzik: ,,pokoli”… Ám hogy tényleg földi mennyország lehessen, azért sokat kell tenni és áldozni -, a jóért mindig küzdeni kell, az nem magától adatik – vallja Grunda János görög katolikus atya, avasi paróchus.
Az a baj, hogy a küzdéstől elszoktak az emberek, ránevelték őket, hogy ne tegyenek semmit, ne küzdjenek az igazi értékekért, fogadják el, ami van, vagy épp ha nem tetszik, dobják el, s ,,vegyenek” újat… Esetleg az anyagi javakért hajlandóak még harcolni, ám ettől nem lesz boldogabb a világ. Egy édesapa hangoztathatja, hogy a családért dolgozik éjjel-nappal, ám közben észrevétlenül éppen a családját veszíti el…
János atya édesapja egyedüli gyermek volt, s a családi hagyomány szerint úgy kérte meg édesanyja kezét, hogy ,,kikötötte”, legalább 6 gyermeket szeretne…  

Lettünk  is hatan – amint a feleségemék is, így szép nagy családban élünk hál’ Istennek. Nekünk pedig öt gyermekünk van  – meséli.
Évente legalább egyszer-kétszer összejön a nagycsalád: ezek a találkozók az ,,örömteli sáskajárás” elnevezést viselik.  ,,Szűk” családjukat is igyekeznek összetartani, ami bizony egyre nehezebb, hiszen már nagyok a gyerekek. De évente 2-3 napot eddig még mindig sikerült kiszakítani, amikor elmennek együtt valahová – legutóbb ketten már ,,párjukat” is meghívták.
Az ember közösségi lény – hangsúlyozza az atya a család létjogosultságát. - Általános megfogalmazás, ha a család – mint a társadalom legkisebb sejtje – egészséges, akkor a társadalom is egészséges… Ma, az önző világban tudatos családrombolás folyik, mert ez által az ember kiszolgáltatottá válik, akivel bármit meg lehet tenni. Egy, a családban védett és szeretett emberrel már kevésbé…
János atya szerint szerencsére sok apró jelből látszik a jelenlegi kormány határozott állásfoglalása a családok erősítése és védelme érdekében. És remélhetőleg sok területen lesz hasznos az Egyház által meghirdetett Család éve program is.
- Nagyon fontos, hogy a család jó, értékes mintaként álljon az emberek előtt, s ebben ez az év sokat segíthet. Ma az ismert okok miatt nagyon sokan nem tudják, milyen az igazi család. Egy óvodás mesélte a feleségemnek: ,,…Marika néni, elment az egyik anyukám, de maradt a másik, és majd elmehetek a régihez is…” Mit visz majd tovább?! Honnan fogja tudni, milyen érték az anyuka és az apuka, s az, hogy ők szeretik egymást – és a család többi tagját… Tehát fontos a példa! Én hiszek a jó végső győzelmében, mert Krisztusban hiszek. Hogy ez mennyi idő alatt fog megtörténni, nem tudom, de hogy a jó családok példája kovászként ,,újrakelesztheti”  az egész társadalmunkat, az meggyőződésem.

D. K.