Forradalom – faluról falura '56

Kis József levéltáros településről településre haladva felkutatta, feldolgozta az erről szóló, fellelhető dokumentumokat.

Kereste a kapcsolatot az érintett személyekkel is, de szembesülnie kellett a ténnyel: nagyon sokan hallgatnak…

– A hallgatásnak számtalan személyes oka is lehet. Van, aki leteszi a telefont, amikor meghallja, miért keresem. Szerencsére vannak, akik örömmel fogadnak, és el sem akarnak engedni, mondják-mondják, mi történt azokban a napokban.

» Akik nem beszélnek, még mindig félnek?!

– Akik nem akarnak az ’56-os forradalomról beszélni, azok közül sokan nem indokolják a hallgatásukat. Tulajdonképpen érthető a bizalmatlanságuk. Ne feledjük: megéltek több mint 40 évet, amikor nem lehetett erről beszélni. Köztudott, hogy akiket még az 1950-es években elítéltek vagy internáló táborba vittek, azokat szigorú hallgatásra is kényszerítettek. Aláírattak velük egy nyilatkozatot, hogy a velük történtek szigorú államtitoknak minősülnek, és ha erről bárkinek beszélnek, azonnal visszakerülnek oda, ahonnan szabadultak. Igaz, később nem készültek ilyen dokumentumok, ennek ellenére féltek az emberek. Elég volt, ha valaki társaságban forradalomnak nevezte, amit a hivatalos politika ellenforradalomnak minősített, máris elítélhették izgatásért.

» A múlt megértését, a tények megismerését segítheti az ön kutatása is…

– Segítheti – amennyiben értesülnek erről az emberek, ha eljutnak a könyvek a könyvtárakba, a könyvesboltokba, ha megjelenhetnek az újabb kötetek.

» Eddig megjelentek!

– Az 1956-os kutatásaimról a levéltár gondozásában eddig három könyv jelent meg. A forradalom 50. évfordulójára, 2006-ra készült el a miskolci eseményeket feldolgozó kötet. Az érdeklődést mutatja, hogy az már el is fogyott. Még abban az évben napvilágot látott a sátoraljaújhelyi és a szerencsi járásban történteket számba vevő könyv, az idén pedig az abaújszántói, az edelényi és az encsi járás településeinek 1956-os eseményeit tartalmazó gyűjtemény. Kiadásra vár még a mezőcsáti, a mezőkövesdi, az ózdi, a putnoki, a szikszói és a miskolci járás…

» Hogy tapasztalja, el is olvassák ezeket a könyveket az emberek? Vagy kérdezhetném úgy is: az agyonhallgatás évtizedei után ismerjük az 56-os forradalmat?

– A diákok számára leginkább csak érettségi tétel, kötelező tanagyag 1956 is. Neveltetésüktől, személyes kapcsolataiktól, az otthonról hozott ismereteiktől függ az érdeklődésük. Az idősebbek esetében pedig gyakran tapasztalom, hogy leginkább politikai hovatartozásnak megfelelően, a tényektől függetlenül mondanak ilyen-olyan ítéleteket. Így lett a forradalom ellenforradalom, szabadságharc, népfelkelés, illetve a hősök forradalma a vagy köztörvényesek garázdálkodása. Pedig nem lenne szabad hagyni, hogy a múltunk ürügy legyen a politikai acsarkodásokra.

-pg-

Személyes kapcsolatok

Kis József (képünkön) 23 évvel a forradalom után született, így személyes élményei neki sem lehetnek 1956-ról. Viszont a történelem mindig is érdekelte. Egyetemi évei alatt egy rendezvényen hallotta beszélni a miskolci sortűzről. Bán Istvánt, akit annak idején, mint frissen végzett református lelkészt beszédei miatt 8 év börtönre ítéltek. Az ő hatására kezdte el az 1956-os eseményekkel kapcsolatos kutatásait, vele ment el először a Történeti Hivatalba is. Később megismerhette Papp Miklóst, aki a megyei munkástanács elnökhelyettese volt. Tőle szintén sok segítséget kapott. Az ’56-os forradalom miskolci eseményeiben jelentős szerepet játszó Nagy Attila színművésszel személyesen ugyan már nem találkozhatott, de munkásságát megismerve a róla szóló tanulmányában így fogalmazott: „Borsod sokat köszönhet neki, megérdemli, hogy ápoljuk örökségét, és méltó módon, hálás szívvel emlékezzünk rá – s nem csak október 23-án.”

Sortűz, lincselés, ellenállás

Kis József kutatásai is bizonyítják, hogy a megye szinte minden településén történt valami megmozdulás a forradalom napjaiban. A lincselések miatt Miskolc mellett Ózdot szokták kiemelni, de nagyon jelentős események történtek Sátoraljaújhelyen is. Nagy Imre rádiószózatának hatására Kummer Károly vezetésével a nemzetőrség jelentős része, mint ellenálló kivonult a kőkapui üdülőbe. Majd miután megakadályozták a pártvezetők szervezkedését, a szovjetek körülzárták őket, így kénytelenek voltak megadni magukat. Kummer Károlynak sikerült elhagynia az országot, de távollétében halálra ítélték, helyettesét, Józsa Györgyöt pedig felakasztották…