Komlóskai szokás a patakszentelés

 A zempléni település első embere a tavalyi évben megtartott Nemzeti Zarándoklat ötletgazdájaként és egyik főszervezőjeként lett országosan ismert. A január hatodikához kötődő szokással kapcsolatosan a következőkről adott tájékoztatást: - tartjuk az e naphoz kötődő hagyományokat, népszokásokat, reggel kántálással köszöntik egymást a helyiek, majd a délelőtti szentmisére sietnek. A szertartás második felét a községünket átszelő patak partján tartják meg, ennek fénypontját a víz megszentelése jelenti. A megáldott patakból mindenki hazavisz magával egy kancsóval, hogy egész évben legyen otthonában a szentelt vízből. Az épületek szentelése ezután veszi kezdetét. Két napig tart, míg végigjárják a komlóskai házakat, középületeket – fogalmazott Köteles László

Eredet

Január hatodikán véget ér a karácsonyi, újévi ünnepkör, kezdődik a farsang, a mulatságok időszaka. Egy szusszanásnyi időre (azonban) érdemes megállni a vízkeresztnél, a két terminust elválasztó napnál.

Vízkereszt, vagy a háromkirályok napja az egyik legrégebbi ünnep az egyházon belül, a negyedik századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. – Nem csak a napkeleti bölcsekről, de Jézusnak a Jordán vizében történt megkereszteléséről is ilyenkor emlékezünk meg – sorolja Krózser István tállyai kanonok. – Kezdetben a keleti, a középkortól a nyugati egyház szintén e napon kereszteli, illetve szenteli a vizet, maga a vízkereszt szónak ez az eredete. Az egyházi szertartás napjainkig él, a megszentelt víznek életünk minden szakában fontos a szerepe, ugyanez vonatkozik az adott személy környezetére, lévén a szenteltvíznek a sátáni gondolatokkal szemben is taszító hatása van.

Szokások, hiedelmek

A szenteltvíz mágikus erejét, az ezzel kapcsolatos néphiedelmeket az egyház is erősítette, hiszen a gyógyító, gonoszűző, rontásokat megelőző szerep nem ellenkezett a tanításokkal. Az egyik legrégebbi hazai alkalmazását a tizenötödik század elején jegyezték le, a pap a mise végén meglocsolta azoknak a szemét, akik fájlalták azt, majd gyógyulásukért könyörgött. Vízkereszthez kötődik a házszentelés (koleda), erről már Mátyás idejéből vannak emlékek, a tizenkilencedik században országszerte volt liturgikus szokás. A római katolikus falvakban a pap, két ministráns, és a sekrestyés – vagy egyházfi – járta végig a házakat, megszentelte a lakást és az ott élőket, majd egy krétával az ajtóra, ajtófélfára írták a dátumot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit: „G.M.B.” Ezeket csak a Húsvét előtti nagyböjt első vasárnapján törölték le, mert - ahogy mondták – jobban tojnak a tyúkok.

A szertartásnak – némely helyen - kialakultak a saját népies szokásai. Göcsejben például le kellett ülnie a papnak a szoba közepére, hogy a tyúkok jól tojjanak. Székelyföldön gyertyával kísérték ki az egyházi méltóságot házszentelés után, hogy nagyobb legyen a kender. Ide kapcsolódik a „háromkirályjárás,” a napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő szokása, dramatikus játéka. Több évszázados, epikus énekük középpontjában a napkeleti királyok Jézusnál tett látogatása állt, ami a Máté evangéliumából ismert bibliai történetet idézte fel.

Az alábbi felvételek Komlóskán készültek:

- SfL -