Matyóföld színe és mintája

Mátyásból Matyó

A legenda szerint a husziták elleni harcokban Mátyás királyt segítették az itt élők, s ezért a király mezővárosi rangot adományozott Mezőkövesdnek. Mivel nagy becsben tartották mindig a királyt, a Mátyás becézett alakja, a Matyó rájuk ragadt. Egyébként nem csak népművészetükben, hanem vallásukban s elkülönülnek, hiszen a reformátusok tengerében buzgó katolikus szigetet alkotnak. Az 1896-os Millenniumi kiállításon vált ország-világ számára ismertté a matyó népművészet, ezen belül is az egészet megalapozó hímzés. Globalizálódó világunkban is sikeresen őrzik népi gyökereiket, hagyományaikat, amelyben kiemelt szerepet játszik a Matyó Népművészeti Egyesület.

Rózsamotívum

„A színvilágban a piros dominál, valamint a bordó és a kék is gyakori. A motívumvilág középpontjában a rózsa áll, ami mindig piros, bordó. A matyó motívumok a hímzésről átmentek a bútorok, tányérok festésére is”– fogott népművészetük jellegzetességeinek bemutatásába Papp Jánosné, az egyesület tagja. A matyó hímzés azonban természetesen nem csak a terítőkön található, hanem a népviselet állandó díszítő elemévé vált. A fiúk viselete fekete bőrcsizmából, bő gatyából, surcból (ami a kötény megnevezése), bő ujjas ingből, mellényből és csúcsos kalapból áll. A női viselet: cipő, harisnya, alsószoknya, szoknya, surc, litya (a blúz neve), a hajba fonva pedig pántlika. Természetesen ezeken is bőséges hímzéssel.

Hétfőn locsolás

A Hadas városrész a népi kultúra igazi fellegvára, ahol megmaradt néhány régi kis nádfedeles házikó. Itt van a népművészeti egyesület központja is. Közel száz aktív kézművesük, néptáncosuk van. Alapfokú művészeti iskolát is működtetnek. Az év egyik legjelentősebb rendezvénye a matyó húsvét lesz, amelyre több ezer turistát várnak az ország minden részéről. A vasárnap a nótázgatásé lesz, a hétfő pedig természetesen a locsolkodásé, a hagyományoknak megfelelően vödörből kapják majd az áldást a lányok – információnk szerint többször is, hogy ne maradjon le egyetlen vendég se a látványosságról. Szidás helyett pedig hímestojást kapnak a legények. Már biztosan gondolják, milyen mintákkal díszítve…

A Szent Korona Kövesden

A matyókról köztudott, hogy buzgó katolikusok voltak, s ma is sokan vallásosak közülük. Így aztán nem csoda, hogy olyan templomokat építettek maguknak, amelyekre bármely nagyváros büszke lehetne. A középkori eredetű Szent László-templomot később barokk stílusban átépítették. A templom tornyába 1956-ban belelőttek, ezért újjá kellett építeni. A szomszédos parókia ódon épületében számos híresség szállt meg, de a Szent Korona 1806-os „vendégeskedésére” a legbüszkébbek a matyók. Így húsvét környékén pedig szólnunk kell a hagyományos nagyszombati körmenetről, amelyen a hívek ezrei vesznek részt, és vannak, akik a jeles ünnepre népviseletet öltenek. Néhány éve épült a város másik felében található modern Jézus Szíve-templom, a városba látogatóknak ezt is érdemes felkeresni.

Nádtetős, pöfögős múzeum

A matyó ember nagyon szerette a földet, de sokáig nem volt nekik annyi, hogy eltartsa a népességet. Ezért bizony sokan beálltak summásnak, vagyis béraratónak és bejárták a fél országot. Így aztán hamar megismerkedtek a mezőgazdasági gépekkel. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy éppen Mezőkövesden található a Mezőgazdasági Gépmúzeum. A múzeum Hajdu Ráfis János magángyűjteményéből jött létre, és Kövesd falusias jellegű, „földszintes” külvárosában, az Eötvös József utcában található, egy igazi, nádfedeles házas parasztportán. Egymás mellett sorakoznak a szekerek, a fél évszázaddal ezelőtt alkalmazott traktorok és számos más mezőgazdasági gép. Látogatásunkkor éppen egy első sorozatban gyártott német traktor (1921) egyik példányát konzerválták, nagy műgonddal.